Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

kára nélkül? Akkor az egyforma vámtarifa alkalmazása ellen felhozott öt érvvel kellett megküzdenie. Ezek közt a legsúlyosabb volt a nemesi adómentesség s a közterhekben való egyenlőtlen részvétel érve. Kimutatták, hogy a magyar bor Magyarországon is drágább, mint Ausztriában, hogy Magyarországba több osztrák bort visznek be, mint viszont, hogy Trencsén és Nyitra megyék általánosan osztrák bort fogyasztanak, amely nekik olcsóbb. „Ich bin so gut als das erste Votum bei der Recirculation überzeugt, daß nur die Anwendung liberalerer Grundsäze in der Maut-Verfassung die Kultur in Ungarn sowohl, als in den deutschen Erb-Ländern nach und nach, und zwar in keinem sehr langwirigen Zeiträume, auf die höchste Stufe zu bringen vermöge, wie auch, daß nur die in ganz Europa fast nur noch in dem einzigen König-Reiche Ungarn überbliebenen nachtheiligen Reste des Feudalsystems nach und nach aus dem Wege zu räumen geeignet sey." Mégis szükségesnek tartja megjegyezni a) hogy mindaddig, míg a közös haza jólétére nem néző kiváltságos osztályok követelései oly erősek, mint a 2453 circulandum a Károly városi útvám ügyében is mutatja, addig nem lehet a német tartományok lakosaitól kívánni „daß sie mit Ablegung zwar ungegründeter, jedoch tief eingewurzelter Vorurtheile auf jene bleibenden Vortheile ihr Nachdenken richten, welche aus einem wechselweisen freien nachbarlichen Verkehr zwischen den ungarischen und deutschen Erbländern nothwendig entsehen müssen", b) az 1806 augusztus 20. pátens azzal a veszedelemmel fenyegeti a német tartományokat, hogy a papírpénz egész terhe egyoldalúan reájuk szakad. Ezért a mai helyzetben július 22-iki votuma mellett marad. Kőllowrath augusztus 3. A lényegben Bedekovich-csal, a salvo tarnen ügyében Schittlersberggel szavaz „denn so lange zwischen den Güterbesitzern in Ungarn und in den übrigen Erbländern ein so großer Unterschied bestehet, ist es unmöglich die Ungarn im Commerz und Zollwesen eben so wie die deutschen zu begünstigen". Legfelsőbb elhatározás: Die Äusserung seiner k. Höh. des Palatini hat bey den Sfcaatsräthl[ichen] Acten zu bleiben. Franz m. p. Hogy a május 23-án tényleg felküldött feliratra (Acta 1807. 47—57.1.) a király még sem küldött rideg rendreutasító leiratot, Somogyi államtanácsosnak volt köszönhető. Amikor a kancellária a felirattervet előterjesztette, Bedékomch államtanácsos a rendek lépését a felségjogokba való avatkozásnak nevezte, amely a király tekintélyét támadja. Törvény van rá, hogy mivel kell kezdeni az országgyűlés tárgyalásait. „Der König hat das Recht die Stände zu einem Landtag zu berufen, ihm komt es auch umläugbar zu, die Gegenstände der Verhandlungen zu ordnen." A király a propoziciók mellett a sérelmek tárgyalását is kitűzte; ezzel a rendek megelégedhettek volna és megvárhatták volna tárgyalásuk idejét. „Ich finde es dacher ganz zweckmäßig, daß dieser Neuerung durch eine zwar gelinde, aber doch offene Zurechtweisung vorgebeuget werde". Somogyi azonban (május 25.) védelmébe vette a rendek eljárását. Mindenekelőtt, ámbár bátortalanul, rámutatott, hogy az 1498 : 25. és 1790 :13. t.-c, valamint az évszázados gyakorlat nem mondja ki határozottan, hogy először a propoziciók tárgyalandók. „Es wird indessen der allerhöchnten Einsicht nicht engegen sein, daß die Tendenz der Stände vom Anbeginn des jezigen Landtags stäts dahin gieng, vor Erörterung der königlichen Propositionen die ständischen Beschwerden zu beheben

; der Grund hierzu lag vorzüglich darin, daß E[uer] M[ajestät] die gedachten Beschwerden weder im 1802-er, noch im 1805-er Landtag ganz zu erledigen geruheten, im Jahr 1796 aber sogar zu verbiethen fanden, daß irgend eine Beschwerde vorgenommen würde ; sie besorgten daher, daß obschon der Landtag nach dem klaren Sinne des Gesetzes das eigentliche Mittel zur Beilegung solcher Beschwerden ist, es nicht etwa dennoch zur Gewohnheit würde, landtägliche Verhandlungen