Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

addig nem soroznának, míg a létszám a rendesre nem csökkenne. Hogy ezenkívül háború esetére még mire volna szükség, azzal egy következő országgyűlés foglalkozhatnék. Csak a nem kombattáns elemek állításáról kellene, még ennek az országgyűlésnek határoznia. III. Komkription. Fejtegeti az évenkénti népösszeírás szükségét. Ezt kivételes esetekben csak a nádor függeszthesse fel. IV. Kapitulation. Már az 1790/91. országgyűlés méltatta, hogy a kiegészítés elveit ki fogja dolgozni. 1796-ban 50.000 újoncot hamarosan hoztak össze, mert megígérték nekik az elbocsátást a háború után, az életfogytig tartó szolgálat réme tehát el volt hárítva. Akkor megmutatkozott az indoles gentis. Egy pillantást vetve az életfogytiglani szolgálatra, áttér a kapituláció behozatalára 11. Lipót ideje óta. Akik a kapitulációról írást kaptak, nem tarthatók a kitűzött időn túl vissza, sem melléjük újra életfogytiglan szolgálókat állítani nem lehet. Ez nagy elégületlenséget keltene. Magyarországon legkevésbbé indokolt a félelem, hogy a kapituláció a lakosság erejét kimerítené. Ha a magyar ezredeknél az évi pótlás 10.000 ember volna, 770 lélekre esnék egy újonc. Erélyesen érvel az ellen is, hogy a kapitulánsok békétlen elemekkel töltenék meg a társadalmat. Hiszen nagyon szét is vannak szórva, olyan számban mint lfcíOl és 1805 közt, nem kerülnének ki. Kapituláció nélkül Magyarország mindig csak nehezen fogja tudni újoncait kiállítani. Fogadják tehát el az 1802 május 4-én az örökös tartományokban kiadott kapitulációs pátenst. V. Inmrrection. Ma már nem felel meg céljának. Nyolc év alatt háromszor állították ki és semmit sem értek el vele. Ez nem a jóakaraton és a bátorságon fordult meg. A mai hadviselés mellett ideje sem marad az alakulásra, ha előzetesen nincsenek begyakorolva és nem gondoskodtak fölszerelésükről. Ajánlja tehát osztrák mintára alkalmas egyénekből tartalékzászlóaljak szervezését, akik évenként 6 hétig gyakorolnának. Ezt a tartalékot, mint inszurrekciót a nádor felügyelete és parancsnoksága alatt hagyná, legénysége azonban szerves kapcsolatban volna a rendes ezredekkel, úgy, hogy azok a tartalékból ki egészíthetők volnának, míg a kapitulánsok viszont a tartalékba kerülnének. Károly főhercegnek 1807 május 4-én a királynak is adott át egy memorandumot az országgyűlésen szóbakerülő katonai kérdésekről.- Ezt nyomtatásban is kiadták: Itélatio Célsitudinis Suae Caesareae Domini Archiducis Caroli Generalissimi ad Majestatem Suam Sacratissimam Imperatorem Franciscum I, Hegem Hungáriáé Apostolicum, Budae die 5-ten Maii MDCCCVIL (72. lap); német fordításban kiadva: Erzh Carl von Oesterreich Ausgewahlte Schriften. Bd. VI. 246—279. 1. Ez a sokkal terjedelmesebb elaboratum is ugyanazon gondolatmenet alapján van felépítve, mint a február 17-iki, de felépítésében inkább április 10-iki elaborátumához simul. Ez különösen második részében a kapitulációról és az inszurrekcióról szóló fejezeteken szembeszökő, mely utóbbiak a február 17-iki fölterjesztésben még hiányoztak. Végre tüzetesen foglalkozik a katonai regulamentum kérdésével is. (Extraser. Diaet. 1807. 8. sz.) Károly főhercegtől némileg elütő módon kívánta a kérdést megoldani Magyarország katonai főparancsnoka, Alvinczi/ József báró táborszernagy, aki április 20-án adta át ezirányú emlékiratát a nádornak. (Extraser. Diaet. 1807. 4. sz.) Ez az emlékirat mindenekelőtt históriai visszatekintést ad a magyar hadügy fejlődéséről az Árpádok korától s azt bizonyítja, hogy az ország katonai erejét annak köszönhette, hogy a hadiszolgálat társadalmi emelkedésre, a katona helyzetének javítására adott alkalmat. Ezzel szemben a hadsereg restaurálásának akadályait a következő tényezőkben látja: 1. Die als eine Wohlthat für die gemeine Mannschaft eingeführte