Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1807

Az elaboratum öt darabból áll, amelyek rövid pontokba foglalva tárgyalják a kérdést: I. Kompletirung der Armee in Fried'enszeiten. Erről a fejedelem nem mondhat le. Az inszurrekció középkori maradvány. A rendek 1715-ben elvállalták a>: állandó katonaságot. Ha a rendes milicia helyébe ma állandó inszurrekciót akarnának állítani „hieße den Staat der Zernichtung preisgeben". A király addig tehát ne is bocsátkozzék kijelentésekbe az inszurrekcióról, amíg a magyar ezredek kiegészítését le nem tárgyalták. Ez a követelés az alkotmányos birodalmi törvényekben oly szilárdan van megalapozva, hogy minden ez ellen irányuló kísérlettel nyíltan és keményen kellene szembeszállani. 1790791-ben a rendek elvállalták a magyar ezredek létszámon tartását. Ez tehát az akkori létszámban nem lehet országgyűlési vita tárgya. Csak arról lehet szó, hogyan tartsák fenn a létszámot és ha a király szükségesnek tartaná, hogyan emeljék azt fel. „Da wäre es Sache des Landtages zu würdigen: ob dieser höhere Stand der Population des Königreichs und den nöthigen Rücksichten für Industrie und Landeskultur entspreche." 1802-ben az országgyűlés a toborzás ellen foglalt állást; az okok, amiért ezt tette ma is fennállanak. 1802-ben nagyobb létszámot szavaztak meg, mint az 1790/91-iki, de az 1806-iki csökkentés ez utóbbi alá szállította azt le. Az 1802-iki kötelezettséget csak három évre vették magukra a rendek, hogy az összeírással meggyőződjenek, hogy a 64.000 ember megfelel-e az ország erejének? Azóta 8.U00 emberrel csökkentették az állományt s az összeírás megmutatta, hogy II. József ideje óta a lakosság száma félmillióval emelkedett. Kitűnt, hogy Magyarországon 135 lélekre esik egy katona, a nemeseket nem is számítva, az öiökös tartományokban 70-re, a nemeseket is számítva. A lakosság számaránya szempontjából tehát az állandó létszámontartás ellen nem lehet érvet felhozni. Az 1805-iki események megmutatták, hogy a hároméves kiegészítési kötelezettség veszélyezteti a hadsereget. Ezt a klauzulát tehát többé nem lehet elfogadni. Az uralkodáshoz csak azt tartja méltónak, hogy háromévenként az országgyűléssel a létszám megállapításáról újra tárgyaljon. Ha ebben az időpontban országgyűlést nem lehetne tartani, ez közlendő volna a nádorral, de a létszámontartás kötelezettsége továbbra is fennmaradna. így vállalni kellene 12 gyalog- és 11 lovasezred létszámontanását, amelyekben azonban ma 8.000 emberrel kevesebb szolgál, mint 18ü2-ben. II. Kriegsaugmentation. Békében ennek fenntartására kell a sereg, de pénzügyi tekintetek nem engedik, hogy az államok akkora sereget tartsanak, amilyen háború esetén szükséges. Ahol az uralkodó hatalma rendi vagy képviselőtestülettel korlátozva nincs, a háborús létszámra emelés titkon történhetik. Ahol ilyen korlátozás van, ott a kiegészítés nem történhetik titkon, sem a szükséges gyorsasággal „wenn nicht für einen solchen Fall ein etwas ausgedehnteres Befugnis in die Hände des Monarchen gelegt wird". 1802-ben a 64.000 ember békeállomány mellé a rendek háború esetére még 12.000 embert szavaztak meg. „Nichts mehr als dieses sollte der gegenwärtige Landtag sankzionieren, daß beim Ausbruch eines Krieges 64.000 Mann vollzählich gegen den Feind geführt werden können." Ha most a békelétszám 56.000, háború esetén még sem szabad kevesebbel kivonulni, mint amit 1802-ben meghatároztak. Az országgyűlés tehát vállalja el, hogy háború esetén a létszám 64.000 főre emeltessék és a kivonuló katonaság helyére 12.000 újonc állíttassék.

1 Ha a háború mégis elkerülhető volna, 1 Május 19-én Károly főherceg részletes kimutatást is terjesztett a nádor elé a magyarországi katonai állományról és hiányairól. Eszerint a gyalogságnál a hiány 17.523 főnyi volt, amit azonban a generalissimus 4.400 fővel apaszthatónak vélt, ha a kapitulánsokat két évre szétosztva bocsátják el, viszont a huszárságnál a tényleges állomány 1.045 fővel meghaladta a szükségletet. (N. titk. lt. Extraser. Diaet. 1807. 11. sz.)