Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1805

A ZIMÁNYI GYERMEKEK ÜGYÉBEX 53 azután senki sem követelte vissza őket, gondoskodott eltartásukról és iskoláztatásukról. Ugyanúgy védekezett az egri káptalan azzal a hozzáadással, hogy a hajdani egri püspökség felosztásakor a gyermekek átadattak a kassai püspöknek. Puky alispán, amikor a rendeletet megkapta, megparancsolta az elhalt Alth János főszolgabírónak, hogy vegye át a gyermekeket, az azóta elhalt Knapp Jakab szepsii plébánostól, akinél voltak, de ez utóbbi vonakodott őket kiadni, s később azt állította, hogy már elküldettek Egerbe. á.z államtanácsban Lorenz (dec. 10.) csak Puky védekezését tartotta elfogadhatónak, Miklóssyét és a káptalanét nem, mert a gyermekek megérkezése után vagy vissza kellett volna adniok őket az atyának, vagy legalább jelentést tenniök a helytartótanácsnak. A nádor által ajánlott szigorú intést Miklóssynak és a káptalannak tehát annál inkább szükségesnek tartotta, mert az ilyen törvénytelen cselekedetek által a legfelsőbb közigazgatás a bel- és külföldön a legrosszabb világításba kerül. A nádor további javaslata, a bűnösök kötelezése a gyermekek eltartására, függőben maradhat addig, míg az atya nyilatkozata beérkezik. Minthogy ezt a véleményt a többi áUamtanácsos is osztotta, Bajner főherceg ilyen értelemben adta ki a legfelsőbb rezoluciót. (St. R. 4642/1806. szd 8. 1805 április 6. Buda. József nádor Ferenc császárnak, a szarvasmarhatenyésztést fenyegető veszedelemről és Mvinczy táborszernagyról. A nádor sk. levele: Sammelb. 265. Euer Majestät! Als im verflossenen Jahre die Rede von Verpachtung der auf den Arader und Modeneser Kamerai-Herrschaften befindlichen] Praedien zum Behuf der Wiener Fleisch-Lieferung, nahm ich mir die Freiheit Euer Majestät mündl[ich], und wenn ich mich nicht irre, nachhero auch schriftlich vorzustellen, wie wenig nützlich und dem Hauptzweck, nämlich der Vermehrung der Rindviehzucht in Hungarn angemessen diese Verpachtungs-Art und die dabey gemachte Bedingnisse wären. Die im heurigen, oder besser zu sagen im verflossenen Jahre, in der Moldau gemachtn beträchtlichen] Einkaufe von Hornvieh haben zwar den Preiß des Rindfleisches merkl[ich] heruntergesetzt, aber eben darum, daß diese Verminderung des Preises nicht im Verhältniß mit den verschiedenen Preisen der übrigen Lebensbedürfnisse stand, erlitten diejenige innländische Landwirthe, welche sich auf die Mästung des Hornviehes, durch die Höhe des Werthes desselben aufgemuntert, verlegt hatten, einen beträchtlichen] Verlust. Allein weit empfindlicher] muß es noch denen Pächtern der vorgenannten Praedien fallen, wenn, wie ich eben erfahre, die Wiener FleischLieferungs-Co[mmissi]on sich weigert, die von ihnen zu Erfüllung der Pacht-Kontrakts Bedingnisse überwinterten Mast-Ochsen, vorgeblich wegen dem hohen Preise derselben, abzunehmen. Dadurch nun und durch die ohnehin beträchtlich] veränderte Preise müssen