Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929)

1806

nem akarta elfogadni, csík ideiglenesen az inszurrekció idejére ismerte el,, és előadta hamis érveit (Truggründe). Erre adta ki a király a május 15-iki. legfelsőbb elhatározást, amely az 1751. regulamentum betartását rendelte él, a haditanács azonban miheztartás végett a főparancsnoksággal fent említett beadványának érveit is közölte, ami á nádornak annál inkább fel­tűnt, als dieselbe nebst anderen unstatthaften principien auch dahin abzielte, die von S. köngl. Hoheit vicaria potestate regia geschöpfte Verordnungen in einem ganz entgegengesetzten Sinn auszulegen. A nádor fölterjesztésében áz 1751. regulamentumot magyarázza, amely békeidőben nem kötelez a. kórházak és az egészségagyi személyzet ingyenes ellátására s ez alapon kéri, hogy a hadsereg tartózkodjék mindazoktól a követelésektől, amelyekre az 1751. regulamentum nem jogosítja őt fel. Bedekovich is ezt a véleményt pártolja. Ferenc király tehát úgy határozott (expediálva: október 27.), hogy a tábori kórházak ügyében a nádornak adott (május 15.) legfelsőbb elhatározás értelmében kell eljárni és utasította a kancelláriát, hogy értesítse erről a haditanácsot. 95. 1806 július 23. Buda. József nádor Ferenc császárnak Almássy Ignác kancelláriai tanácsos visszahelyezéséről kancelláriai referátumába. A nádor sk. levele: Privatbibl. fasc. 40. Minthogy a nádor már júniusban fölvetette az országgyűlés össze­hívásának szükségét (Iratok II. 93. sz.) s az e tárgyban a királlyal folytatott megbeszélésekből láthatta, hogy az összehívásnak nem lesz akadálya, kérte a királytól, hogy Almássy Ignác kancelláriai tanácsost, aki az országgyűlések referátumát vezette és az utolsó diétákon tapintatlan föllépésével többször okozott bajt, nevezze ki a hétszemélyes táblához, ahova Almássy már korábban is kérte kineveztetését, és helyette az országgyűlési referátu­mot bízza Aczél István nádori itélőmesterre. (V. ö. Iratok II. 479. 1.) Ezeket az áthelyezéseket, illetve kinevezéseket a király július 11-én Erdődy gróf alkancellárhoz intézett legfelső kéziratával (Bilettenprot. 1806. 996. sz.) el is rendelte és Almássynak egyben érdemei elismeréséül a titkos tanácsosi címet adományozta. Négy nappal később azonban Erdődy két újabb legfelsőbb kéziratot kapott: az egyik csak annyit tartalmazott, hogy küldje meg a nádornak a Szent István-rend kiskeresztjét (Bilettenprot. 1806. 1014. sz.), a másik visszavonta Almássy kinevezését: „Da der Hofrath Almássy, dem Ich unterm Ilten dieses die bei der Sep­temviraltafel erledigte Assessorsstelle verliehen habe, die Annehmung der­selben seiner Gesundheit wegen verbetten hat, so will ich Ihm diese Bitte gewähren, jedoch in Rücksicht seiner dem Staate bisher geleisteten Dienste es bei der ihm zugedachten erbländischen geheimen Rathswürde zum Merkmale Meiner Zufriedenheit gnädigst belassen." (Bilettenprot. 1806. 1015. sz.), sőt július 18-án kancelláriai állásába is visszahelyezte : „Nachdem Mein geheimer Rath Ignaz v. Almassy die Septemviraltafel-Beisitzerstelle,. welche er vor zwei Jahren angesucht hat, jetzt wegen seiner mittlerweilen geänderten Gesundheitsumständen verbetten hat, und Ich dessen Wünsche gerne gewillfahret habe, so will Ich, daß er auch indessen, bis Ich ihm eine seinen ausgezeichneten Verdiensten und Talenten, so wie auch seiner gegen Mich bewiesenen besondern Anhänglichkeit angemessene Stelle ange­wiesen haben werde, bei der hung. Hofkanzlei sein bisheriges Referat fort­führe." (Bilettenprot. 1806. 1026. sz.). Ez a fordulat indította a nádort levele megírására:

Next

/
Oldalképek
Tartalom