Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1796.

und dann wie schnell und welche Mittel Wir ergreifen wollen, um die Franzosen, welche ganz einer Uiberschwemmung der wilden Völker, die alles verheeren und versengen, gleichen, zurückzuschlagen. Es wird also eben gut seyn, wenn Du bald hier eintrifst, damit Ich Dir Deinen Theil auszuführen alsdann auftrage. Lebe wohl indessen, auch glaube Mich zeitlebens ^ . , Deinen besten Laxenburg, den 18ten August 1796. i Freund und Bruder Franz. 33. 1796 aug. 15. Buda. József főherceg fölterjesztése a Spissich János zalai alispán ellen indított vizsgálat tárgyában. Ered. tiszt.: N. titk. lt. Ad porit. 1796., 121. sz., e's sk. fogaim.: u.-o. 178. sz. Martinovich vallomásában Spissich zalamegyei alispánról is említést tett, a gyanú azonban csak akkor ébredt föl ellene, amikor Sigray gróf, a vesztőhelyre menet, Sándor Lipót nádor részére Németh jogügyi igazgatónak följelentést adott át, hogy Erdődy Lajos gróftól, aki a monyorókereki szabadkőmüvespáholy székmestere volt, hallotta, hogy : „die Egerszeger Loge, bei welcher Spissich, Vicegespan der Szalader Gespanschaft Großmeister ist, an einen Reformationsplan arbeitete" és hogy Bonus volt százados kezeihez illuminátus iratok kerültek. (E jelentés 1795 aug. 8-ról: Vertrl. A. fasc. 41.) Ezen az alapon a király 1795 aug. 13-án utasította Vajda vasi alispánt, hogy Spissich iratait foglalja le. (St. R. 3351/1795.) Ez már a következő napokban megtörténvén, Spissich fenyegetőlevelet írt Pálffy gr. kancellárnak, amelyben közölte vele, hogy a tőle kapott leveleket és szabadkőműves írásokat idegen helyen elrejtette s azok fölfedésével a kancellárnak kellemetlenséget fog szerezni. Pálffy gróf erre az állítólagos írások bekövetelését kérte a királytól, hogy bebizonyíthassa, hogy semmiféle bűnös levelezésben nem vett részt. Az államtanács tagjai — az egy Izdenczy kivételével — méltányosnak is tartották, hogy a kancellárnak módot nyújtsanak igazolására, s így szept. 2-án Ferenc király úgy intézkedett, hogy a főherceg kérje be Spissichtől az elrejtett iratokat, amelyek véleménynyilvánításra a jogügyi igazgatónak adandók át. (St. R. 3046/1795.) A. főherceg utasította tehát a jogügyi igazgatót, akinek azonban Spissich azt válaszolta, hogy a szóbanforgó iratok szabadkőművesek kezére kerültek, akik őket megsemmisítették. E kinemelégítő válasz után a főherceg maga is megkísérelte, hogy Spissichtől közelebbi fölvilágosítást kapjon. (St. R. 3624/1795.) Spissich azonban később a kancellária előtt is hű maradt álláspontjához, kijelentve, hogy a jogügyi igazgatónak kellőkép nyilatkozott. Tagadta, hogy az írásokat azért pusztították volna el, mert „sie eines Eurer Majestät zu verhellenden Inhalts gewesen wären". Ez csak elhamarkodott aggodalmaskodásból történt, mert följebbvalójával, Aigner századossal szemben esküvel kellett magát köteleznie az iratok gondos megőrzésére. Csak reá, akinek a varasdi páholy jegyzőkönyveit kézbesítette, hivatkozhatik, ő bizonyára tudja, milyen iratok és szabadkőműves levelezések voltak ott, több a kancellár aláírásával. (St. R, 151/1796.)