Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1802.

Begehren eine Erwähnung gemacht habe, weil mir Euer Majestät Oesinnung in Betref der übrigen nicht bekannt war. Diese Lücke läßt sich aber auf den Fall, wo dieser Entwurf Euer Majestät Oenehmung erhielte, in der Folge leicht auslüllen. Preßburg, den 4-ten September 1802. . . , Joseph Pal

, m. p. A nádor fölterjesztése még nem is került a király elé, amikor az államtanács a maayar kancellária szeptember ti-iki referátumában foglalkozott a rendek augusztus 24-iki föliratával. (St. R. 346(3/1802.) Az ügyről szeptember 10-én Somogyi mondott véleményt. Hivatkozott 3306/1802. sz. alatt adott véleményére, amelyben már kifejtette, hogy a királynak két út közt kell választania: vagy elfogadja a rendek ajánlatát a maga egészében, vagy meghagyja a fönnálló állapotot. A kancellária a kettő közül a második lehetőséget pártolja, mert a rendek ajánlatát elfogadhatatlannak tartja. Mint új lehetőséget terjeszti elő Somogyi János főherceg véleményét, amelyről azonban nem hiszi, hogy a rendek elfogadnák. János főherceg ugyanis azt javasolta, hogy 1. fogadja el a király felségjogának épségben tartásával a megajánlott kiegészítést három évre, amíg a népösszeírás után a rendek a kapitulációról intézkedni fognak, de azalatt ne alkalmazza a kapitulációs rendszert, úgy hogy a rendek gondoskodnának a háború idejére sorozottak évi pótlásáról; 2. a 6l-ik ezredet a jövő országgyűlésig egészítsék ki toborzással; 3. gondoskodjanak a rendek a 12.000 megajánlott újonc mellett a szükséges szekerészekről és a háború folyamán szükséges pótlásokról is; 4. az összeírási táblákat pedig már a felségjogok épségben tartása miatt se közöljék a rendekkel, hanem csak a törvényhatóságokkal. Ezekkel a pontokkal szemben Somogyi figyelmeztetett arra, hogy a rendek újoncmegajánlásukat kapituláció nélkül nem fogják fönntartani, hogy a 61-ik ezred javasolt kiegészítési módjába sem fognak beleegyezni, és hogy az összeírási táblák közlése a rendekkel nem érinti a felségjogokat. Hogy az ügy méltó módon fejeztessek be, arra kérte a királyt, küldje le az ügyet a nádornak, mellékelve 3306. alatti votumát, a kancellária szept. 6-iki referátumát és János főherceg véleményét is. Okfejtését e szavakkal fejezte be: „Ich sehe diese Vorstellung der Stände als ein Ultimatum an und zwar aus dem Grunde, weil ich versichert bin, daß Seine K. Hoheit nach höcbstderselben Zurückreise nach Preßburg mit der hinlänglichen Instruction versehen nichts, was menschenmöglich ist, im Geheim und öffentlich unversucht gelassen haben, ohne jedoch die Stände von ihrem Vorsatze abbringen zu können ; daher auch meiner alleruntertänigsten Meinung nach nichts zu antworten wäre, wo Eure Majestät von höchstdenselben nicht die Zusicherung erhalten, daß dagegen die Stände keine weitern Anstände erregen werden, denn nichts würde der königl. Würde mehr abträglich sein und die ungünstige Meinung besonders der Auswertigen mehr erwecken, als wenn die Stände weitere Schwierigkeiten machten und den einen oder den andern Punkt einzugehen sich weigerten ..." A király tehát szept. 22-ikén Somogyi javaslata szerint ismét kikérte a nádor véleményét, utasítva őt, hogy az ügyet titokban esetleg másokkal is beszélje meg és azután menjen föl Bécsbe a király tájékoztatására.