Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1795.

Hof-Commission) állítottak föl, amely azonban II. Lipót idejében ismét megszűnt. Ennek a bizottságnak az idején egy nagy anomália honosodott meg a tanügyi politikában: míg egyrészről a tanulóknak nem engedték meg, hogy külföldi tanulmányútra menjenek, másrészt külföldi tanárokat hoztak be. így jött az országba Kreil, Delling és Tichy. Az ő szellemüktől a lakosság csakhamar megijedt, mert félt, hogy a vallásosság romlására vezet. Ugyanakkor a piaristákat is át akarták alakítani a világiak nevelésére szolgáló renddé, ami az ő körükben egy világias irányzatot juttatott felszínre. Ezt látja érvényesülni Koppi és Piller eseteiben. Míg az iskolák a szerzetesrendek és a püspökök hatalma alatt voltak, a tanárt egy intésre el lehetett távolítani a helyéről. Most az udvar kezében van vezetésük, az tölti be a tanszékeket és magas fizetést ad a tanároknak. „Er (t. i. der Hof) hat also um so mehr Recht auf ihre Dankbarkeit, und wenn sie aus was immer für Ursache das Zutrauen des Monarchen verlieren, so stehet es ihm nicht allerdings frei sie abzuändern, oder zu entlassen, ohne daß sie entweder auf immerwährende Beibehaltung der Lehrämter Anspruch machen, oder das Recht haben könnten zu verlangen, daß ihnen vorläufig über ihr Vergehen oder Beschuldigungen ein Art Prozeß gemacht werden müsse." Veszedelmes volna, ha e részben az udvar megengedné, hogy kezeit megkössék. „Zudem ist es nicht genug um Professor sein oder verbleiben zu können, daß man eines Verbrechens gerichtlich nicht überwiesen werden kann, sondern die Eigenschaft eines Professors fordert ein bewährtes Kristentum und Rechtschaffenheit, eine unbefleckte Reputation, auf die sich nemlich ein wahres Zutrauen gründen könne." Az egyesekre vonatkozólag az a véleménye, hogy Kreilt és Tichyt fizetésük meghagyásával nyugalmazni kell s meg van győződve, hogy az ország nagy többsége ezt az intézkedést nagy hálával fogadja. Tichy nem való tanárnak. Kreilt egy levelében arról értesítette, hogy értekezést ír a sajtószabadságról, s ha tudná, hogy az ilyen munkákat hogy lehet biztosan eljuttatni a közönséghez, több ilyesfajta írással szolgálna. Kreil sem változtatta meg „1790 óta nézeteit és összeköttetését Dellinggel továbbra is fenntartotta. 0 sem érdemli tehát meg a megbízható tanár hírét. Koppi és Piller piaristák tehát egyszerűen máshová helyezendők. Barics, Schedius és Halizky nem hibátlanok ugyan, de kisebb hibát követtek el s így remélhető, hogy helyes útra terelödnek, velük szemben tehát semmiféle intézkedést nem tart szükségesnek. Végh Péter országbíró véleményében (sk. eredetije ugyanabban a csomagban N° 25. Egy más példány 1795 aug. 25-ről keltezve Vertrl. A. fasc. 41.) szintén arra hivatkozott, hogy a jogügyi igazgató fölterjesztése szerint a vádak alapjai nem tettek és cselekedetek, amelyeket kriminális akcióval el lehetne érni. Ezért nem híve a vizsgálat megindításának. A gyanúsítottakat a közvélemény is veszedelmes embereknek tartja, már pedig ahol az ifjúság neveléséről van szó, az állam jóléte forog kockán. A szabadság új eszméitől érintett ifjúságban nincs semmi vallásosság, semmi kegyesség. Hogy e tanok tanítása mennyire veszedelmes, bizonyítja, hogy a Martinovics-pör elítéltjei azt hozták fel mentségükre, hogy inkriminált véíeményeik „durch die öffentliche Lehre dargeboten worden sei". Minekelőtte tehát a felség elhatározná a vizsgálat megindítását, szívlelje meg, hogy fenn kell tartania azt a jogát, hogy fontos állásokra tetszése szerint megfelelő embereket állíthasson. Ha a király arra az álláspontra helyezkedik, hogy senki előzetes vizsgálat nélkül állásától el nem mozdítható, ez veszedelmes volna a felségjogokra is. Ha nem mozdítja el a tanárokat vizsgálat nélkül, abból azt fogják következtetni, hogy magasabb állásoknál ezt még kevésbé kívánja tenni. A főherceg Németh János királyi jogügyi igazgató véleményét vette fölterjesztése alapjául, amelyen csak kisebb változtatásokat tett. Ezek dúlt betűvel jelezve.