Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)
1802.
Ridegebb álláspontot foglal el a rendek második kívánságát illetőleg, bogy a kiegészítést csak 3 évre akarják megadni. Ez a kancellária szerint a kapituláció mellett a hadsereg fokozatos visszafejlődésére vezethetne és a felségjogokra is sérelmes. Az 1791 : LXVL t.-c. tulajdonképen elvben elfogadta az állandó hadkiegészítést, A rendek tehát csak ennek a módjáról tanácskozhatnak, de az állandó kiegészítés elvéből engedni nem lehet. E részben is vannak azonban közvetítési lehetőségek: AJ a nádoré, hogy amennyiben az állandó kiegészítést nem fogadnák el, a hadsereg régi állapotába visszaállíttassák, vagyis a 64.000 kapituláns helyébe ugyanannyi obligát újonc adassék; B) Károly főhercegé, hogy a döntés a népszámlálás megtörténte után a jövő országgyűlésre halasztassék, amely vagy a mostani javaslatot fogadná el, vagy helyette más megfelelőt alkotna. "Végre ajánlja még a következő megoldási módokat: hogy a kiegészítendő szám maximuma, a lakosság számához viszonyítva, 2 ezrelékben állapíttassák meg, vagy hogy a toborzás ideje nov. l-jével zárassák le s ez időpont után a megyék legyenek kötelesek a hiányt sorozással pótolni. 1 A háború idejére megszavazandó kiegészítés kérdésének elhalasztását a háború kitörésekor hirdetendő országgyűlésre, a felségjogokra szintén sérelmesnek tartja. 1715 óta több háborút viseltek anélkül, hogy a királynak a szükséges újoncokért országgyűlést kellett volna összehívnia. Elfogadhatónak tartja ugyan a nádor javaslatát, hogy amennyiben az országgyűlés összeüléséig a 12.000 megajánlott újonc nem volna elégséges, toborzáshoz lehessen folyamodni salvo articulo 17. 1791., de a salvo után be kívánja szúratni: in reliquo, sőt szeretné, ha a rendek Károly főherceg kívánsága szerint ez esetben ajánlatukhoz azt is hozzá fűznék: „míg valamely következő országgyűlésen a háború esetére való kiegészítés kérdésében valami állandót nem határoznának". Más közvetítési módul ajánlja: hogy háború tartamára a lakosság száma után 3 ezrelék ajánltassék meg, vagy hogy kimondassák, hogy a 2 ezrelék fönntartása a háború folyama alatt is folytatólagosan kötelező legyen. A kancellária e részben is az elvi határozatot tartja fontosnak. Hogy a felségjogok sérelmet ne szenvedjenek, ellene van annak, hogy a v király ajánljon a rendeknek megegyezési módot, viszont szükségesnek tartja, hogy a lehetséges kiegyenlítést a király készségesen megragadja. A kancellária véleményének beérkeztével készült az a kowfermciális előadói javaslat, amely nagyjában a Károly főherceg aug. 8. és 9-iki jelentéseiben foglalt elveket és gondolatmenetet tükrözteti. (Privatbibl. fasc. 41.) Minthogy az országgyűlési tárgyalások a kérdést nagyon összezavarták, mindenekelőtt tisztázni kell az irányelveket. 1. Az 1715 : VIH. t.-c. elismeri a rendes katonaság szükségét. Kérdés: aj hogy szerezzék meg ? bj mekkora legyen az ? cj hogyan tartsák fönn ? E* három kérdés közül először az első kettőt kellett volna megvitatni, ehelyett azonban a kontribuciót szabályozták. Törvényes intézkedés nélkül szokássá lett, hogy a király toborzással egészítette M seregét, háború esetén pedig az országgyűléshez, többször a törvényhatóságokhoz fordult újoncokért. Minthogy az ország csak a köntribució erejéig járult a sereg fenntartásához, nem feszegették a sereg létszámát. 2. Az 1790/91-iki országgyűlésig nem gondoltak semmiféle szabályozásra. 3. A toborzás azonban a belső nyugalomra és az erkölcsre káros volt. A megyék katonaállításában meg a rendek valami alkotmányelleneset akartak fölfedezni. Az 1790/91 : XIX. t.-c. kimondta, hogy országgyűlésen kívül a király nem fog szubszidiumot kérni. Háborúban azonban nem lehet évenként országgyűlést tartani s a kérdést nagy nyilvánosan megvitatni. Az 1790/91-iki országgyűlés tehát elhatározta, hogy a kiegészítésről rendes úton fog gondoskodni. i Ez utóbbi javaslatot, az 1790/91. országgyűlés idején az udvarban fölmerült gondolatot fölelevenítve, Izdenczy hozta szóba. Privatbibl. fasc. 42. sub q>
