Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1795.

Vajda vasi alispánt, a pesti tanárokéra pedig valamelyik helytartótanácsost hozta javaslatba, amihez a király hozzá is járult (St. R. 3-55/1795). A vizsgálatokat azonban nem foganatosították. A jogügyi igazgató új fölterjesztésben ismét régi álláspontját fejtegette s véleményét a tárnokmester és az országbíró is támogatták. A legbehatóbban foglalkozott az üggyel Majláth József tárnokmester 1795 szept. 21-én kelt előterjesztésében {sk. eredetije ugyanabban a csomagban No. 26.) Ez első részében véleményt mond arról, hogy az egyes vádlottak ügyeiben milyen hatóság illetékes, és hogy milyen módon kell a vizsgálatokkal eljárni. Azután az egyes vádlottak ügyét külön-külön tárgyalja. Kreilről Martinovics mondta, hogy „üblen Karakters und gefärlicher Grundsätzen" ; Szentmarjay szerint a Marsellaiset lefordította németre. A meghaltak vallomásai azonban nem használhatók föl s így új vizsgálat volna szükséges ellene. Szolarcsik szerint Koppi, Kreil, Barics és Halizky gyakran együtt voltak Abaffynál,

1 ahol dicsérték a franciákat és szidalmazták az uralkodókat, de ebben a kérdésben is kétes, vájjon érnek-e el valami eredményt a vizsgálattal. Kreilt Dellingnek

2 két hozzá intézett levele Delling-féle embernek festi, de ezek sem adnak elég alapot a vizsgálatra. Az ellene 1790-ben folyt vizsgálat alkalmával a senatus révén be is kérték előadásait, amelyeket a tanulmányi tanács, a helytartótanács és kancellária vizsgáltak át; a bennök vallott elveket némelyek nem tartották illőknek egy katholikus egyetem tanárához, de a többség mellette nyilatkozott. Ennél többet most is aligha fognak elérni. Koppi ellen szól Szolarcsik vallomása az Abaffynál tartott összejövetelekről és nyilatkozatokról, Martinovics szerint pedig segített neki a Literae ad imperatorem 1 szerkesztésében. Minthogy azonban a tanúk már nem élnek, ez a vizsgálat sem fog eredményre vezetni. Barics ellen Szolarcsik vallott, de a szembesítésnél vallomását módosította; Barics levele Kreilhez Szolarcsik és Bacsányi elfogatásáról pedig még mentő motívumokat is tartalmaz, úgy hogy ennél az esetnél az eljárásnak nincs is semmi kilátása. Halicky ellen az egyetlen vád Szolarcsik vallomása az Abaffynál történt összejövetelekről, Schedius ellen Öz Pál apológiája, amely őt Őz barátjának tünteti föl; ezek nem adnak alapot a vizsgálatra. Szaller György egy levele Laczkovicshoz eredetiben megvan, őt tehát felelősségre kell vonni a pozsonyi alispán előtt. Pillérről Sigray vallotta, hogy nála összejövetelek voltak, amelyekből kifolyólag Rosty Jánost és Pétert* felségsértési pörbe is fogták. Minthogy Sigray vallomása alapján azokat, akik az összejöveteleken résztvettek, amennyiben még Vas megyében tartózkodnak, a megyei hatóság által ki lehet halgattatni, ellene a vizsgálat megindítható és a vasmegyei alispánra bízandó. A kérdés különben valamennyiüknél az, hogy mit lehet megállapítani a vádlottak összeköttetéseiről az elítéltekkel. Minthogy azonban nem hisz abban, hogy a vizsgálatok új bizonyítékokat szolgáltatnának s így eredményre vezetnének, megindításukat nem tartja ajánlatosnak. Más módon kell tehát gondoskodni az iskolák megtisztításáról. E részben a következőkben adja elő véleményét. Mikor a jezsuita-oktatás a társaság felfüggesztésével megszűnt, a katholikus oktatásügy felügyeletével a püspököket bízták meg, akiknek számát ennek megfelelően növelték. Nemsokára azonban Bécsben külön udvari tanulmányi bizottságot (Studien1 Abaffy Ferenc árvamegyei követ sok embert kompromittált fecsegóseivel. 1794-ben ó't is letartóztatták. a Delling János pécsi akadémiai tanár 1790., mert Kant elveit hirdette, vizsgálattal állásából elbocsáttatott. Legbuzgóbb védője Kreil volt. Elbocsátása után visszaköltözött Bajorországba. 3 Martinovics röpirata. V. ö. Fraknói: Martinovics élete. 269.1. 4 Eosty Jánost, aki ismerte a káté kivonatát, a Martinovics-pörben 3 évi fogságra ítélték, Pált, mert Sigray közléseiből tudhatott a társaság veszedelmes voltáról, fogságra, amelyet azonban a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek.