Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1799.

1799. 87. 1799 jan. 20. Bécs. József nádor fölterjesztése a Skerlecz Miklós báró zágrábi főispán ellen folyt vizsgálatról. Ered. tiszt.: N. titk. lt. Ad polit. 1799., 21. sz. 1797 márc. végén Bonaparte serege Klagenfurt vidékéig jutott. Massena márc. 29-én szorította be Károly főherceg hátvédét a városba. Az ellenség ezzel közvetlenül a magyar határ szélére ért. Az általános megrökönyödésben sok visszás hang tört elő. Zágrab vármegyét is felforgatták a rendkívüli események. 1798-ban PaUes harmincados

1 és társai feljelentést tettek Skerlecz Miklós br. főispán ellen, hogy a veszedelmes napokban, 1797 márc. 30-án és 31-én a franciák közeledtére a közgyűlést a polgárság és a nép bevonásával tartotta s a közigazgatást francia mintára akarta átalakítani. A király az előzetes vizsgálattal nov. 23-án gr. Amadé Antal kőrösmegyei főispánt bízta meg, aki a kihallgatásokat 1798 dec. 3-án kezdte meg Zágrábban. Jelentésében a tényállást így adta elő: 1797 márc. 30-án, amikor Zágrábban leginkább féltek a francia betöréstől, Skerlecz br. főispán vegyes gyűlésre hívta össze a megyét, a városi testületet, a káptalant és az újvárost. Az első ülést délelőtt páni félelemben tartották. A felizgatott közönség mindenféle bizottságokat választott, amelyek egyike Skerleczet a városházára hívta. A délutáni ülésre a szomszédos törvényhatóságokat is meghívták s a főispán és a polgármester közös elnöklésével nagy tömeg gyűlt egybe. Skerlecz ott horvátul beszélt, felszólítva a lakosságot, hogy mutassák ki alattvalói hűségüket és ne engedjék elvinni se a pénztárakat, se a levéltárt s a nőkön és gyermekeken kívül senki se távozzék. Amadé gr. azonban az erről szóló jegyzőkönyvet, amelyet nem mutattak be a szokásnak megfelelően, nem tartotta hitelesnek. Hivatkozott arra, hogy egyes tanúk szerint az egész ülés az egyenlőség és testvériség jegyében folyt le. Kőrös megye nyugalmazott alispánja is azt vallotta, hogy a polgárok szemére vetették a nemeseknek, hogy eddig elnyomták s csak a veszedelemben tekintik őket testvéreknek. Meg is akadályozták őket javaik mentésében és a káptalan levéltárát vivő szekeret sem engedték ki. Terhelőnek tekintette Amadé gr. különösen azt, hogy a jegyzőkönyv szerint a főispán javaslatára együttes gyűlések határoztattak. Ellentétet látott abban, hogy e határozat után, minthogy ezzel a testülettel kormányozni nem lehetett, a kritikus időkre a végrehajtó-hatalom gyakorlására és az ellenséggel való tárgyalásra bizottságot választatott a két testületből, amelynek hatáskörét nyolc pontban foglalták össze. Vádként hozta fel ellene egy 1790-iki beszédét is, amelyben állítólag Mária Terézia kormányrendszerét illetlenül megsértette, kijelentve, hogy a végrehajtó-hatalom nem illeti meg egyedül csak a királyt, hanem i Palles Mihály zágrábi harmincadost 1798-ban hűtlenséggel vádolva szintén elfogták. Feljelentésével talán épen saját helyzetén kívánt könnyíteni. (M. kanc. 1798., 533. ós 8579. sz.)