Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1798.

85. 1798 nov. 25. Buda. József nádor Ferenc császárnak a gabonakivitel tárgyában. A nádor sk. levele : Sammelb. 205. 1797 őszén a haditanács az ügy előzetes tárgyalása nélkül megtiltotta Magyarországról a búzakivitelt. Minthogy ez Magyarországon sok panaszra adott alkalmat, dec. elején megkérdezték a haditanácsot, mily feltételek mellett engedné meg ismét a kivitelt. A haditanács erre azt felelte, hogy a változott viszonyok közt, kellő elővigyázat mellett nem ellenzi, amire a Finanz und Commerz HofsteUe a korlátolt kivitel engedélyezését hozta javaslatba, rámutatva, hogy különben a termelő, az adózó és a kereskedő pénz nélkül marad. Az engedélyeket 20.000 mérőnként kívánta megadni 6 hónapi időtartamra a rendeltetési hely kitüntetésével olyképen, hogy a szállítás csak barátságos országba történhessék és hogy 20.000 mérőn felül csak az vihessen ki, aki M tudja mutatni, hogy megelőzőleg többet vásárolt. Egyéb gabonaneműekre a jövő évig a kiviteli tilalom fenntartását javasolta. Ezzel szemben az államtanácsosok többsége a rozskivitelt is meg akarta engedni hasonló engedélyek alapján. (St. E. 3592/1797. és 4218 1797.) Minthogy azonban a király ez ügyben nem döntött, 1798 febr. 16-án a magyar kancellária kérte, hogy őt is hallgassák meg, de a király az ügyiratot ismét visszatartotta (1801 márc. 7-én ad acta tétette). (St. E. 876/1798.) így a kérdést márciusban a helytartótanács hozta ismét szőnyegre egy konkrét kiviteli kérelem kapcsán, amelyet a saját hatáskörében megadott azzal az érveléssel, hogy a béke helyreállt, hogy gabonában nincs hiány, az árak vevők hiányában leszálltak és hogy a magtárak zsúfolva vannak. Az államtanácsban akkor csak Vogl államtanácsos nyilatkozott elvben a kivitel ellen, míg Eger, Eottenhahn, Clary, Zinzendorf és Eeischach a kényszerintézkedések ellen foglaltak állást és Kollowrat a szabadforgalmat Cseh- és Morvaországra is vissza kívánta állíttatni. (St. E. 1556/1798.) A kirá'y a haditanács véleményét kérte ki, amely arra hivatkozott, hogy az itáliai és tiroli harcterekre szükséges gabonát (144.000 mérő liszt és 288.000 mérő zab) Magyarországból kívánja beszerezni s azért továbbra is a tilalom fenntartása mellett volt. (St. E. 2273/1798.) Közben azonban a fiumei kormányzóság is kérte a szabad kivitel engedélyezését (St. E. 1789/1798.), a kancellária pedig, a haditanácsnak válaszolva, kifejtette, hogy zabkivitelt úgysem hozott javaslatba, semmi ok sincs tehát rá, hogy az országot tilalommal sújtsák, mert az a veszély, hogy a gabona elpusztul, és másrészt a tilalom a pénzforgalmat is apasztja. (St. E. 2295/1798.) Az államtanácsosok mindkét esetben a szabadforgalom mellett nyilatkoztak, sőt Izdenczy is rámutatott, ha a kivitelt meg nem engedik, a jövő évi termést nem tudják a csűrökbe bevinni s a pénzhiány az inszurrekciónál is megbosszulja magát. így végre az előbbi aktát máj. 16-án, az utóbbit máj. 27-én a király is kedvezően intézte el, megengedve a szabad kivitelt. Az engedély foganatosítása azonban öt hétig húzódott, mert tisztázni kellett a kérdést, vájjon az engedélyek csak semleges kikötőkbe adhatók-e, avagy minden korlátozás nélkül. (St. E. 3097/1798.) Az új háborús veszedelemre azonban a haditanács kívánságára már szeptember elején ismét betiltották a kivitelt a tengeren át (St. E. 4402/1798.), amire a kancellária szept. 14-én kétségbeesett fölterjesztéssel fordult a királyhoz, hangoztatva, hogy a tilalom csak nehezíti a kontribuciós hátralékok behajtását és a pénzhiány révén bénítja az ipart is. A rendek készségesen