Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1797.

Kazinczy András ügyében csak akkor lehet véleményt mondani, ha alaposan kihallgatták. Szirmay Ádámot is ki kell még hallgatni. Sztáray Kristóf grófot ugyan bűnösnek tartotta, de a beszédjére vonatkozó ellentmondó vallomások miatt további kihallgatásokat ajánlott, különösen Orczy főispánét; a Trexler komornyik által fölhozottaknak meg általában kevés hitelt tulajdonított. Kozákynak szabadonbocsájtását sürgette, de egyben utasítást kívánt adni az igazgatóknak, hogy időnként diákjaik lakását átkutassák, hogy nincsenek-e tiltott könyveik. Vay Miklós báró ,ügyében is további kihallgatást ajánlott, különösen a szabolcsmegyei tanúk kihallgatását és saját megkérdezését. Boronkay Zsigmondot már a restaurációknál nem kell kandidálni, de őt is ki kell hallgatni, mert ügye a többiekével is összefügg. Azt a vádpontot, hogy 1790-ben a pataki protestánsok a katholikusok ellen összeesküd-tek volna, elejtendőnek tartotta. Bernáth Ferenc csak gyanút vont magára a lengyellel való tárgyalásaival. . Báró Sennyei és gróf Török Lajos kiballgatandók, hasonlókép Bernáth László, valamint Szirmay Péter és András is. Az Eszényi elleni vád elesik. Minthogy Szemere Albertről nincs jelentés, a kancellária az ellene emelt vádat alaptalannak tekinti. A pataki diákok elleni vizsgálatból kifolyólag, minthogy ők a keresztény hitelveket csúfolták, ami kétségtelenül káros, tiltott könyvek olvasásából származik, azt javasolja, hogy a superintendesek lakásaikat kutassák át. Torner vádját illetőleg Bernáth ellen csak akkor nyilatkozhatnék, ha erre a további vizsgálat több fényt derítene. Az államtanácsi körözés (St. R. 1762/1797.) alkalmából Izdenczy az aktára is vezetett rövid pontonkénti megjegyzéseket, de e mellett hosszú, külön mellékelt iratban is a nádor és a jogügyi igazgató véleményével szembeállította a magáét. Bernáth Ferenc alispán büntetését illetőleg egyetért a fölterjesztéssel, de figyelmeztet, hogy az uralkodó ellen tervezett lázadásban érdekelve voltak a franciák, akik néhány rosszlelkü magyarra számítottak, akiknek azután a tömeget kellett volna vezetniök, amint ez idővel ki fog derülni. Szirmay Antalt illetőleg a nádorral ért earyet, de elhagyandónak tartja a kitételt, hogy nyugdíj nélkül mozdítsák el, mert a kerületi táblák elnökei nem nyugdíjjogosultak. Rhédey Lászlónál is helyesli a büntetést, kiemeli azonban, hogy Zichy Ferenc gr. akkori zempléni főispán sem ártatlan. Amit ő ez esetben a megyéhez írt, arra csak a király előtt ismeretes liga titkos határozata hatalmazhatta föl. A liga feje helyeztette ezután át Veszprémbe, ahol az installációs királyi biztosnak nem tette le a királyi leirathoz mellékelt esküt, hanem azt, melyet a megye tett eléje. Ezért akkor meg akarta őt a király büntetni, de a liga ezt megakadályozta. Szirmay Pált veszedelmes, a francia forradalom felé hajló embernek tartja. A javalt büntetést helyesli. Sztáray Kristóf grófról azt hiszi, hogy ezt a szerencsétlen fiatal embert nagybátyja, az elmozdított szabolcsi főispán vezette rossz útra. Őt illetőleg is helyesli a javaslatot. Kazinczy András ügyében a nádor véleményét osztja. Boronkay Zsigmond, Szentmarjai Imre, Szemere László eseteihez nincs megjegyzése, csak az utóbbinál emeli ki, hogy Kiszely vallomása szerint nem akar hű alattvaló lenni.