Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1796.

levelében erről így írt: „Ich schicke Dir Deinen Wünschen gemäß das Landtags Directorium veränderter zurück, indem Ich Mir nicht vorzuwerfen haben will durch Verschiebung der Palatínus Wahl unser Hauptgeschäft verhindert zu haben. Das endlich erlassende Rescript hat müssen umgeändert werden, und da ich befürchtete, daß Du alles morgen früh brauchen könntest, so habe ich heute abends den Neuberger damit abgeschickt, jedoch ihm befohlen alles Aufsehen zu vermeiden, damit diese Abänderung so viel möglich als nicht geschehen erscheine." (K. Fr. A. fasc. 218.) 11-ikén pedig Izdenczy már előterjesztést tett a választáshoz kiküldendő királyi biztosokról. A maga részéről Colloredo grófot ajánlotta. A másik helyre pedig a király Páltfy Károly gr. kancellárt küldte ki, aki a rendekhez intézett beszédében a kandidációt átadva, a király nevében felszólította őket: „ut palatinum liberis suis suffragiis deligant". A kandidálólevél tárgyában nov. 12-én reggel 7V2 órakor tette meg Izdenczy javaslatát, azt javasolva, hogy a király azt sajátkezűleg írja meg. A leküldött levél üres papirost tartalmaz. (Privatbibl. fasc. 39.) A választás az országgyűlés harmadik ülésén történt. Az első és a második azonban nov. 9. és 11-ikén Nagy personalis megnyitóbeszéde után csak a király üdvözlésére kiküldendő követség tagjait választotta meg. A nov. 12-iki ülés a legünnepélyesebb formában a király és királyné jelenlétében folyt le. A kancellár üdvözlőbeszédet intézett a királyhoz, mire Ferenc néhány szó kíséretében átnyújtotta a prímásnak a királyi propozíciókat. Minekutánna a prímás a nemzet hódolatáról és hűségéről biztosította az uralkodót, az udvar visszavonult az ülésteremből s a prímás a propozíciókat bemutatva felhívta a karokat és rendeket a nádorválasztásra, mely a kandidálólevél felbontása nélkül egyhangú felkiáltással történt. Megtörténtével követség ment a királyért. A prímás szavai után Ferenc király visszatért a terembe és hozzájárult a választáshoz, amire az új nádorért is elmentek, aki a rendeknek köszönetet mondott. Beiktatása ezután történt a felső tábla külön ülésén. A király ott megköszönve a szubszidium megajánlását, hozzájárult a nádorválasztáshoz (fenntartva a király kandidáló és megerősítő jogát), majd a prímás újabb orációval bemutatta a nádort és megerősítését kérte. A király megerősítő szavai után a főherceg köszönőbeszéde, majd eskütétele következett. (Diarium 10—16. 1.) A választás előtti elnöklés kérdése már nov. 9-én megoldatott. A főherceg aznap egyszerűen elfoglalta az elnöki széket, megosztva azt a prímással. (Diarium 5—6. 1.) Ez ellen csak az alsó táblán történt felszólalás, de az emberek annyira meg voltak félemlítve („alles ist voll Forcht, keiner traut dem Andern" írta Izdenczy), hogy néhány rövid hozzászólás után e tárgyat elejtették. (U. ott és Nachl. Izdenczy fasc. III.) Pedig nov. 8-án Balogh Péter a tiszai, Almásy Ignác a dunántúli megyék nevében biztosította a főherceget, hogy elnöklése ellen nem fognak kifogást emelni. (N. titk. lt. Diaet. 1796. 3. és 4. sz.)