Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1796.

Auri sacra fames, quae non mortalia cogis pectora." (St. R. 2593/179Ő.) Amikor 1796 február 26-án maga a főherceg intézett kérdést a királyhoz, hogy van-e birtokadományozási joga, a kancellária mégis különbséget tett a nádori és a helytartói hatáskör közt — amazt nagyobbnak jelentve ki — s csak azon az alapon ismerte el a 32 telekig való birtokadományozás jogát, hogy az Sándor Lipót meghatalmazásában benne volt. (St. R. 646/1796.) Ez a nemzet óhajával szemben megnyilatkozó ellenáramlat tehát nehézségeket gördített a nádorválasztás elé. Izdenczy egy datálatlan iratában azt fejtegette, hogy még királyválasztáshoz sem kell nádor. (Privatbibl. fasc. 39., no. 18.) Mednyánszky meg már október 8-án azt írta a császárnak, hogy az országgyűlés nincs előkészítve : „Man weis nicht welche Gattung von Subsidien Ihre Majestät verlangen ? Man weis nicht ob der allerhöchste Hof will, daß Se. Königl. Hoheit der Erzh. Locumt. Palatínus werden soll ? Wenn dieses geschichet, ob es per acclamationem oder petitionem ab aula geschehen soll V Ob eine allfällige Acclamation nicht für die Zukunft unerwartete Folgen haben könnte, dadurch, daß, wenn beigesetzet würde, daß dieses absque consequentia et pure ex homagiali devotione erga Augustissimam Dornum regnantem geschehen seie, folgsam nie die Wahl per acclamationem auf einen privat Landstand fallen könnte, doch einmal in der Folge der Zeit auch die Wahl einen solchen Prinzen treffen könnte, mit welchem dieser Allerhöchste Hof andere Destinationen hätte ?" (PrivatbibL fasc. 27.) Az országgyűlés összehívása után ugyan a nádorválasztás elől már kitérni alig lehetett, de annál nagyobb fejtörést okozott annak formája. A magyar kancdiária október 21-én előterjesztvén javaslatait, mellékelte a nádorválasztás 1790-iki rendjét (modus observandus in electione palatini) is, ami Jzdenczyt felháborította. (St. R. 3621/1796.) Az ő véleménye alapján, az államtanács javaslatára, Ferenc király az alábbi legfelső kéziratban közölte tehát akaratát a főherceggel. (N. titk. lt. Diaet. 1796. 1. sz.) Lieber Herr Bruder ! Es ist Ihnen ohnehin bekannt, daß im künftigen Landtage nur der Gegenstand, so in den königlichen regalibus ausgezeichnet ist, vorgenommen werden kann, und wenn dieser der allgemeinen Erwartung gemäß berichtiget sein wird und nachher die Stände ihren Wunsch, die vakante Palatinalswürde an Euer Liebden zu übertragen, geziemend an Mich gelangen lassen sollten, es Mir lieb und angenehm sein würde, selben zu willfahren und ihnen Ständen hiedurch eine Gegengefälligkeit zu erweisen, welches Ich Euer Liebden zu Dero Nachachtung und notigen Wissenschaft hiemit in Gnaden eröfne, und wovon Sie sowohl den Primas, den iudicem curiae und Personaln, als wie auch andere nach Ihrem Gutbefund belehren werden. Laxenburg, den 28-ten Oktober 1796. Franz m p Eszerint a nádorválasztás a király kívánságainak teljesítésétől tétetett függővé. A kancelláriának a választási rendet, mint fölöslegest, visszaküldték (St. R. 3621/1796.) és Izdenczy október 23-án olyan munkarendet terjesztett elő az országgyűlés részére, amely szerint az november 11-én nyílt volna meg, de a nádor kinevezését a rendek csak 17-én kérhetnék, mely esetben eskütétele 22-én lehetne. (Privatbibl. fasc. 39.) Ezzel szemben a közvélemény azt követelte, hogy a nádorválasztás az országgyűlés első érdemleges cselekménye legyen. Pozsony megye tehát október 28-án azt a kérést terjesztette elő a kancellária útján, hogy az országgyűlés megnyitása után József főher-