Domanovszky Sándor: József nádor iratai I. 1792-1804. (Budapest, 1925)

1796.

célja, hogy a király a rendek beleegyezése nélkül ne rendelkezhessék a katonasággal és azt az ország határain kívül ne használhassa föl. Tanácsokat ad tehát e törekvések meghiúsítására. Vigyázni kell, ha az inszurrekció szóba kerül „nicht etwa die Hungarn eine Gelegenheit, mittelst der sie sich die Waffen in ihre Hände bringen mögen, zu ergreifen den Anlaß bekommen. Insbesondere aber die illyrische Nation

... in der Eigenschaft von Schutzmauern des König gegen alle wider ihr versucht werden mögenden Machinationen erhalten werden." (Privatbibl. fasc. 40.) Okt. 19-én Izdenczy is kifejezte éles ellenszenvét az országgyűlés ellen, az előtte fekvő iratról kijelentve: „sie verraten auch den wahren Endzweck, warum man so sehr auf die Abhaltung eines Landtages versessen war, und daß die hung. Hofkanzlei das ihrige hiezu getreulich beigetragen habe und mit den Antiroyalisten in gutem Einverständnis stehe. Indessen kommt zu erwarten, was die Bestürmer der Majestätsrechte in bevorstehenden Landtag wagen werden". Keméli különben, hogy a rosszérzésüeket el fogja érni az a sors, amelyet ők a királynak szántak, és ha nem, hogy nem fognak hiányozni az eszközök, amelyekkel a király jogait és tekintélyét megvédjék és a báránybőrbe öltözött farkasokat leleplezzék. (Privatbibl. fasc. 30.) 44. 1796 nov. 7. Pozsony. József főherceg Ferenc császárnál", elnökléséről a felső táblán és a nádorválasztásról. A főherceg sk. levele : Sammelb. 177. József főherceg helytartói kinevezését Ferenc király belső tanácsosai azzal a kifejezett célzattal ajánlották, hogy ezzel elejét veszik a nádorválasztási törekvéseknek. Az udvarnál Izdenczy államtanácsos, a helytartótanácsnál Mednyánszky János báró helytartótanácsos voltak ennek az iránynak exponensei. Mednyánszky báró már 1791 január 2-án hosszú, bizalmas iratban fejtegette a királynak, hogy a helytartói méltóság, minta gyakorlat bizonyítja, nem törvénytelen. (Privatbibl. fasc. 26.) Sándor Lipót nádorsága után ezt az elvet már nem lehetett ridegen hangoztatni. Az udvarban mindjárt a nádor halála után felmerült Károly vagy József főherceg jelöltsége. (Zinzendorf, 1795 július 13.) Teleki gróf (valószínűleg József koronaőr) ajánlkozott is, hogy a főherceg nádorrá választása érdekében a megyékben mozgalmat indít. (O.-o., július 18) Mednyánszky tehát 1795 július 18-án azt javasolta, hogy az ármányok elhárítására a király nevezze ki a főherceget nádorrá a legközelebbi országgyűlésig, amelyet csupán erre a célra csak akkor kellene összehívni, ha az egyhangú választás biztosítva van. (Privatbibl. fasc. 28.) Július 21-én is azzal ijesztgette a királyt, hogy a megyék az elhunyt nádor temetésére követeket küldenek, amit még a királyoknak sem tettek meg, talán azért, hogy országgyűléssé proklamálják magukat. (U.-o.) Leplezetlenül fejezte ki ez alkotmányellenes törekvést Izdenczy, mikor 1795 július 26-án a helytartónak adandó meghatalmazás ügyében az államtanácsi körözvényre azt írta, hogy az új helytartónak a Lipót főhercegével egyező meghatalmazás adassék. „Hiedurch wird — írta — alle Gelegenheit beseitiget um nach der Kreirung eines palatini lüstern zu sein, weil der jetzige Loeumtenent ebenfalls berechtiget wird Donationen nach der gesetzmäßigen Vorschrift zu erteilen, welches der Gegenstand war, daß kurzsichtige Leute, die leicht zu täuschen sind, über die Locumtenentie des Gemahls der K. H. Maria Theresia und des Herzogs Alberts murrten und unzufrieden waren, weil ihnen dieses Vorrecht nicht eingeraumet wurde.