Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
vei minduntalan ismét olyan helyzeteket teremtett, amelyekben sohasem lehetett tudni, nem indulnak-e meg újra az ellenségeskedések. Károly főherceg hónapokon át haditerveken dolgozott, a francia megrohanás kivédésére, ámbár semmi reménye sem volt arra, hogy megtépett erőivel képes lenne ellenállni. Először azért fenyegetőzött Napóleon, mert Ferenc Würzburgba, amelylyel Ferdinándot kielégítették, némi kis katonaságot küldött. Alig vonta vissza ezeket, a franciák szabad átvonulást követeltek osztrák területen át Dalmáciába. Ferenc császár már beleegyezett volna ebbe is, csak szerződésben nem akarta kötelezni magát, Napóleon azonban kierőszakolta a formális szerződést is. E megalázó tárgyalások után törtónt, hogy Ghiselieri osztrák generális Cattarót — amelyet a béke az olasz királysághoz csatolt — átadta az ott megjelent orosz hajóhadnak. Áprilistól augusztusig húzódott el a tárgyalás ebben a kínos ügyben és* ismételten jutott olyan pontra, hogy az ellenségeskedések újrafelvételétől kellett tartani. Ferenc elfogatta Ghiselierit és vizsgálatot indított ellene, 'de a franciák azt kívánták, hogy Ferenc saját seregeivel űzze ki Cattaróból az oroszokat és hogy zárja el a kikötőt az oroszok ós az angolok elől. Hogy elkerüljék az összeütközést, Károly főherceg tanácsára a császár május 12-én levelet intézett Napóleonhoz. Ennek jó hatása volt és a bécsi udvar tárgyalásba bocsátkozott Pétervárral, amely azonban húzta a döntést, mert Cattarót jó zálognak tekintette a béketárgyalások idejére. Pitt halála után, amikor Anglia részéről is. új tárgyalások indultak meg Napóleonnal, Sándor cár haragja csillapulóban volt, ő maga is küldött követet Párizsba s hajlandó volt Cattarót visszaadni. Így Ausztria megmentése érdekében az orosz követ megegyezett Napóleonnal az átadásról. 1 Abból, hogy Napóleon akkor a húrt különböző ürügyek alatt mindig újra és újra túlfeszítette, világossá vált, hogy Ferenc minden beleszólását a birodalmi ügyekbe lehetetlenné fogja tenni. A birodalmi gyűlést az ő védencei irányították, és Ausztriára a pozsonyi béke után már csak tehertétel volt a*' szentbirodalmi korona, amely csak újabb konfliktusokba vagy 1 A. Beér: Zehn Jahre, 209—233. I; Wertheinier: Ausztria és Magyarország a XIX. század első tizedében, II. 137—166. 1.
