Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
A MAGYAR ÁLLÁSPONT A PAPÍRPÉNZ KÉRDÉSÉBEN. 63 a bukást, de az ügyekről csak félig-meddig tájékozott államférfiak, még akkor is, ha abban a meggyőződésben éltek, hogy csak 250—300 millió bankó van forgalomban, elfogulatlanul aligha kívánhatták, hogy Magyarországon ne gondoljanak híres arany- és ezüstbányáikra ós ne vessék fel azt a kérdést, miért nem használják föl ezt a kincset a baj megszüntetésére? A kormány csak újabb bizonyítókot szolgáltatott tanácstalanságáról azzal, hogy ámbár az uralkodó már 1806 novemberére akarta az országgyűlést összehívni, és a halasztás 1807 április elejére éppen azért történt, hogy legyen idő a hangulat megjavítására, az októberben életbeléptetett új rendszabályok után nemcsak semmiféle eredményt sem tudott fölmutatni, s a papírpénz értéke rohamosabban esett, mint valaha, de még csak azzal sem tudott tisztába jönni, hogyan fogalmazza meg kívánságait az országgyűléssel szemben. Közvetlenül az országgyűlés megnyitása előtt, márciusban készült el végre a hitelügyi bizottság javaslata, hogy mit kellene a rendektől az államháztartás rendbehozása érdekében kérni. Ez a kívánságokat három pontban foglalta össze: 1. a katonaság ellátására szolgáló kontribúció fölemelése évi —2 millió forinttal; 2. az évi deficit megszüntetésére szolgáló külön összeg; és 3. jelentékeny összegű hozzájárulás a nem kamatozó államadósság, vagyis a papírpénz törlesztésére. A nádor március 28-án kénytelen volt újra kifejteni, amit már ismételten elmondott, hogy ezt a három kérdést így egymás mellett nem lehet a rendek elé terjeszteni. 15 Mindenekelőtt kifogásolta azt az elfogult beállítást, ahogy a bizottság fejtegetésének bevezető részében szembeállította a nagy áldozatot, amelyet az örökös tartományok az államháztartás és a hadsereg céljaira hoznak, Magyarország jelentéktelen hozzájárulásával. Kiemelte, hogy ez az érvelés nem veszi figyelembe, hogy Magyarország is viseli az indirekt adókat, nincs tekintettel a természetbeni katonai ellátásra és a háziadóra, amelyek összege fölülmúlja a kontribúciót, ós amely egyenlőtlen eloszlásával sokkal nyomasztóbb, mint a hasonló osztrák terhek, és végre figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a magyar hatóságoknak nagy követeléseik állnak
