Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1807. évi országgyűlés
AZ 1807. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS. Az országgyűlés kiírásának elhatározása után a király minden eddigi szokással ellentétben beleegyezett abba, hogy az előkészítés első lépéseként összehívják a rendek vezető tekintélyeit s a nádor előre is tanácskozzék velük a gyűlés munkarendjéről. Ez a tanácskozás ez alkalommal Bécsben folyt le, szeptember 15-én. A megbeszélések eredményeként a nádor jelentette a királynak, hogy ámbár az államháztartás megsegítésének szükségességét mindenki belátja, mégis ez a tárgy már újszerűségénél fogva is sok kényes kérdés fölvetésére és sok panaszra fog alkalmat adni. Számottevő megajánlás csak úgy volna várható, ha a kormányzat meg tudná győzni a rendeket arról, hogy a hozandó áldozattal komoly eredményt fognak elérni. A kormánynak tehát bizalmat kell ébresztenie maga iránt takarékossággal ós a papírpénz bevonása körül elért eredmónynyel. Az inszurrekció szabályozását örömmel vennék, ha az mai alkotmányos kereteiben maradna meg, a szabályozás módját illetőleg azonban nagyon eltérőek a vélemények. Minthogy feltámadhat a félelem, hogy ez jelentékenyen megterhelhetné a nemességet, ez pedig a rendeket tartózkodásra ösztönözhetné a pénzáldozatok és a hadkiegészítés kérdéseiben, a nádor inkább azt ajánlotta, küldjenek ki regnikoláris deputációt e kérdés megvitatására, amely javaslatot készítene a következő országgyűlésre. Ezzel kapcsolatban fölvetette azt a kérdést, hogy az államra nézve az adott pillanatban e két tárgy közül melyik a fontosabb? Úgy vélte, ha a béke biztosítva van, akkor a pénzügyi bajokat kellene elsősorban orvosolni, ha ellenben háborúra van kilátás, akkor a pénzkérdések elhanyagolása árán is a katonai problémák volnának minden vonatkozásban megoldandók. Az előbbi esetben az inszurrekció szabályozását nem venné napirendre, s ha a rendek vetnék föl ezt a kérdést, regnikoláris