Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

szón regnikoláris bizottságot, amelynek föladata legyen, hogy a legközelebbi országgyűlés idejéig a rendeket a királlyal szem­ben képviselje és az ország alkotmányosan intézendő ügyeit a királlyal jogszerűen nemcsak megvitathassa, hanem ezekben az országgyűléséhez hasonló határozati joggal is bírjon. Ez világo­san azt célozta, hogy ez a bizottság az országgyűléseket feles­legessé téve, azokat majdan helyettesítse; folytatása lett volna tehát a korábbi konkurzusoknak, azzal a különbséggel, hogy azok csak a már megszavazott adót szavazhatták meg további időre, de nem fölemelt összegben, míg az új regnifcoláris deputáció, ha a király kívánságára összehívják, minden ügyben korlátlan fel­hatalmazású lett volna. Egyelőre nem erről folyt a vita. Hiszen a kidolgozott terv szerint ezzel a gondolattal csak az országgyűlés berekesztése előtt volt szabad előállani, s azt a nádor előtt is gondosan tit­kolták. A dolgok a pénzügyi reform, Wallis aggresszív politikája, a bécsi kollegiális kormányszervek tradicionális szelleme ós Ferenc egyéniségének lágysága, — másrészről az új erőre kapott magyar nemzeti érzés ós a rendeknek hagyománytisztelete követ­keztében a két különböző államszervezet, világnézet és érdek összeütközésévé fejlődtek. Kevés jelentősége volt már annak, hogy a diétán a különböző csoportok milyen jelszavakat hangoz­tattak; nagy árnyalati eltérések mellett is mindig megtalálták a megegyezés alapját, az eredetileg nyers szövegezéstől ahhoz a simításhoz, amelyet rendesen a felső tábla és a nádor kifinomult mérséklete diktáltak. A köztársasági szabadszájú Balogh János és Vitéz János és az óvatos föllópésű, nagyműveltségű, válasz­tékos modorú főrendek: Ürméhyi országbíró, Balogh Péter, Illésházy István gróf, Barkóczy Ferenc gróf vagy Podmaniczky József báró közt e tekintetben nem volt lényegi különbség. Ez utóbbiak éppoly gondosan vigyáztak, hogy az alkotmányos jogokat semmi sérelem ne érje, mint akár Vay, Dessewffy vagy Szentkirályi, ha az ezek által fogalmazott felirati terveken sok kivetni valót is találtak. A szellem itt éppen olyan egységes volt, mint a másik oldalon, ahol kevesebben szóltak bele a dolgok vite­lébe, de lett légyen az Wallis vagy Metternich, Hager báró vagy Almásy Ignác, Gustermann vagy Lakics György, személyiségük

Next

/
Oldalképek
Tartalom