Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

tetései és tanácsai mégis elejétől végig hajótörést szenvedtek azok ellenállásán, akik folyton az erőszakot sürgették Ferenctől. „József —• írta János főherceg — megteszi a magáét, szorgalmas, bölcs, előkészít, iparkodik a jót előmozdítani, de az uralkodó nincs elég bizalommal iránta, gyakran kompromittálja és ezzel fáradozásait meghiúsítják."

88 Az új fölirat körül folyt vita folyamán azonban éppen ezek a törekvések erősödtek és kerekedtek fölül, időnként —• nem a rendek hibájából — veszedelmes helyzeteket teremtve. Ha az október 14-i ülésen a rendek a kormány követelésein csak mosolyogtak, annál hevesebben tört ki a fölháborodás az utána tartott kerületi ülésben. Nem volt nézeteltérés abban, hogy ezeket a kívánságokat el kell utasítani. Nemcsak az államadósság átvételét tartották jogtalannak, hanem meg voltak győződve arról is, hogy az évi 12 milliós követelés nem a financiális reformból fakad, hanem új állandó terhet akar bevezetni. Dessewffy a régi ellenzék nagy részével továbbra is kitartott a papírpénz haladéktalan bevonásának kívánsága mellett. Vay népszerűségén veszedelmes csorbát ülött, hogy ezt lehetetlennek tartotta, és hogy következményeitől féltette a gazdasági életet. A mérséklet híveinek ez elég sok gondot okozott.

88 Vay és Dessewffy tisztelgése a nádornál arra engedtek következtetni, hogy a főherceg is első pillanattól latba vetette tekintélyét.

!,ü Ez a látogatás azonban a két szabolcsi követ összecsapását nem tudta megakadályozni. Vay most is a higgadtabb nézet képviselője volt. Dessewffyt elragadta heve, s amikor mégis megtörtént kettejük közt a közeledés, neki kellett a nagyobb lépést megtennie. Vay csak annyiban engedett álláspontjából, hogy ha az államnak szüksége is van papírpénzre, ez még nem jelenti azt, hogy a váltócédulákat fönn kell tartani, Dessewffy azonban kénytelen volt elismerni, hogy csak a váltócédulákra értette azt, hogy mellettük ércpénz nem maradhat forgalomban. Mégis Dessewffy erejét 88 János fhg. naplója Rronesnél id. mü, 120. 1. 89 Kab. A. 1202/1811.; Acta 1811. No. 8. ós 12. ad pag. 58. A király akkor is azt írta jelentésére: „was sie ad V. bemerken, ist vollkommen richtig. sie werden daher in Hinkunft, sobald sie etwas zu bemerken finden, mir es sogleich eröffnen". 80 Kab. A. 1862/1811.