Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
semmi irányban nincs fölhatalmazva kötelezettségek vállalására. 70 Az elvi ellentét tehát nem tisztázódott, csak a tárgyalási eljárásban következett be fordulat azzal, hogy megkezdték — egy hónapi huzavona után — a királyi előterjesztések tárgyalását. Ezt a fordulatot az udvari körök különbözőkép ítélték meg. Metternich győzelemről beszélt, „Ma megvolt a bizottság választása; az első győzelem tehát a mienk" — írta. Igaz, hogy ehhez hozzátette: „A második kérdés már most, hogy tudniillik dűlőre fogunk-e jutni, még megoldásra -vár. Akik az országgyűlést ismerik, igent mondanak, mert immár köztudomású, hogy a követek közt a legnagyobb egyenetlenség uralkodik." 77 Wallis nem volt ilyen optimista, nagy szenvedélyességgel tört ki a felirat hangja ellen. Elkövette az a hibát, hogy ő is közjogi térre térve, a felségjogok védelmében száraz és kemény válasziratot kívánt az uralkodótól, még mielőtt a bizottság összeült volna. 78 Ügy látszik, önérzetét sértette, hogy a rendek kérdéseire felvilágosításokat adjon és kritikájukat meghallgassa. A császárnak is kifejtette, hogy a kamara tanácsosaival sem hajlandó vitába bocsátkozni. 79 Pfleger Antal államtanácsos és Lakics György egyetemi tanár —• akit megbízott a király pénzkibocsátó jogára vonatkozó irat kidolgozásával — érveléseinek felhasználásával ismételten is megkísérelte, hogy dörgedelmes leiratot eszközöljön ki a rendekhez. Ettől bizonyára azt várta, hogy az meg fogja őket félemlíteni és az ő tekintélyét alá fogja támasztani. 1,0 A király azonban megfeledkezve néliány nap előtt hozzá intézett sorairól, hogy mindenben egyetért vele az országgyűléssel szemben követendő eljárásban, most cserbenhagyta Wallist. Október 2-án tehát megkezdődtek a pénzügyi bizottság tárgyalásai, sok keserűséget okozva nemcsak Wallisnak — akinek leplezetlenül kifejtették érveiket, s a kritikában egyáltalán nem 78 János főherceg is, aki a következő napokban szorgalmasan látogatta az üléseket, kiemelte naplójában: „Josef brachte es endlich dahin, dass sie von diesem ganzen Gegenstande abgingen,salvo ihrer Rechte." Krones: Aus Oesterteichs stilleji und bewegten Jahren, 118. 1. 77 Wertheimer: Az 1811112. országgyűlés, 98. 1. ' 78 Kab. A. 1194/1811., Iratok, IV. 121. sz. 79 Wertheimer id. mű, 100. 1. * c Kab. A. 1224/1811., Iratok, IV. 121. sz. I)(H:iauovszby Sándor: József nádor élete II. 28
