Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

A NÁDOR NAPLÓJA. 419 július elsejével kezdődik ós negyedévi csomókban van összeállítva (összesen 10 ,,trimester <<-ben), az első két „trimestere''' tehát 1811. március 15-től — 1813. június végéig hiányzik. Utóbb a nádor az 1813. III. trimester elé német nyelven bevezetést kez­dett írni „Einleitung" címen. Ez azonban más elgondolásból indulhatott ki, mert a külpolitika fejlődésének áttekintését adja az 1809-i hadjárat befejezésétől 1813. június 14-ig, amely nappal, láthatólag befejezetlenül, megszakad. Az Einleitungnak a napló­tól egészen különálló jellege nemcsak a német nyelv használatá­ból és a külpolitikai témából tűnik ki, hanem abból is, hogy a nádor önmagáról harmadik szemétyben ír és Ferencet következe­tesen Kaíser von Oesterreich néven aposztrofálja. Minthogy az 1813. június utáni idő nagyrészt csak mindennapi eseményeket tartalmaz, amikor már a nagy küzdelem hullámai elültek, az előző rész hiánya a magyar történetírásra nagy kár, mert sok intim részletnél adhatná kezünkbe a magyarázatot ós fölvilágo­sítana arról is, hogy mennyire volt tudomása a nádornak az ellene az udvarban folyó intrikákról, ós hogy szóbeli intervenciói a csá­szárnál — ilyenekre az országgyűlés alatt ismételten volt al­kalma — milyen módon történtek. Augusztus 25-én ültek össze először a rendek. Szeptember 2-án volt az ünnepélyes megnyitás. A nádor a királyt üdvözlő beszédében kiemelte, hogy az uralkodó mennyire óhajtja az alkot­mány fenntartását és hogy semmit sem fog tőlük kívánni, ami az ősi alkotmánnyal meg nem egyezik, ami nem volna az ország ere­jéhez mért és fölülhaladná az okvetlen szükségeset, 37 A király távozta után a rendekhez intézett beszédében pedig dicsérte a nemzet nyugalmát, hűségét ós állhatatosságát, amelyet sem ve­szélyek, sem csábítás nem tudtak megingatni. A közbajok orvos­lását a közjó, a haza és az alkotmány szeretete, valamint a király iránti hűség érdekében sürgette. Annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a várakozást még felül is fogják múlni. Ismételten rátért az alkotmányra, hogy a nemzet azt mennyire szereti, mennyi veszély közt tartotta fenn sértetlenül. Arra szólította föl a rendeket, mutassák meg, hogy ennek az alkotmánynak kö­37 Diarium 1811, 27—28. 1. Ezeket a szavait Wallis utóbb is szemére vetette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom