Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1811-12. évi országgyűlés
zetet, hogy a papírpénz a nép legnagyobb csapása. Baldacoinak ez a jelentés jó alkalom volt, hogy Magyarország ós a nádor ellen vádjait megismételje, de pénzügyi tervének elvetése után ő is csak keserű szemrehányásokkal jellemezte az igazgatás bajait, a katonaság, a hivatalnokok és a járadékból élők panaszait, amelyek az új csapások hatása alatt „a már előbb is elterjedt gáncsoskodásnak és lármának az igazság ós alaposság látszatát adták meg." Ezért ki is jelentette, hogy tilalom ós fenyegetés nem segít, nincs eszköz, amellyel a panasznak elejét vehetnék, hacsak a rendes eljárás mellőzésével puszta följelentések alapján niem akarnak büntetni. „Képmutatás nélkül — írta — nem nyilváníthatom azt a reményt, hogy a kormánynak sikerülni fog fellépésével tiszteletét és tekintélyt szereznie Magyarországon." 20 A rendek pozsonyi gyülekezésének idején Hager báró egy újabb jelentése alapján már arról is tájékozva voltak Bécsben, hogy milyen különböző fölfogások fognak az országgyűlésen egymással szemben állani. A szegényebb kisnemesség, amelynek hiányzott a megfelelő műveltsége, tudatlanságában, állítólag, általában csak az ellenszegülést hirdette, és követelte, hogy a király adja vissza bankóit. A másik csoport, kétségtelenül a művelt, jómódú nemesség, azt a gondolatot vetette föl, hogy minden aranyat és ezüstöt verjenek pénzzé és a verósi díj levonása után adják vissza tulajdonosainak. Ezt az intézkedést ki akarta egészíteni azzal a rendelkezéssel, hogy Magyarországon papírpénzt többé ne hozzanak forgalomba. Ennek fejében hajlandók voltak az államadósság egy részét átvenni, de a skálát lényegesen meg akarták változtatni. Az államadósság átvételében azonban ez a csoport két részre oszlott. Az egyik az O'Donnel-féle elgondoláshoz ragaszkodott és Wallisban a magyar alkotmányosság ellenségét látta, a másik az alkotmány alapjai fönntartásának és a magyar kereskedelem fölszabadításának föltételeihez kívánta azt kötni. A legszélsőbbnek a harmadik csoportot jellemezték, amely főkép „elvakult arisztokraKab. A. 1326/1811., Iratok IV. 88. sz.
