Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1811-12. évi országgyűlés

amelyeket a forgalomból kivontak, mert a 6 krajcárosoknak így is ázsiójuk volt, tehát haszonnal voltak értékesíthetők; ámbár azt is beismerte, hogy spekulánsok, különösen zsidók gyakran lelkiismeretlenül kihasználják a paraszt tudatlanságát és megcsalják őt a 6 krajcárosok beváltásánál. Bajt főkép azokon a határszéli és hegyes vidékeken látott, ahol a mezőgazdasági termelés nem volt kielégítő s a lakosság erdei foglalkozásokból és valamelyes iparból tengette életét. Határozottan tagadta a pénzügyi köröknek azt az állítását, hogy 1798 óta, amióta a papírpénz hitelót veszteni kezdte, a kontribuens nem al pari fizetett s ezzel évek hosszú során át nagy anyagi előnyöket szerzett, s rámutatott, hogy ezt az előnyt elnyelték az időközben erősen emelkedett közvetett terhek, a katonaság elszállásolása és élelmezése. Figyelmeztetett, hogy ámbár e bajok miatt 1806tól kezdve a lovasság ellátásában az 1802/3. évi állapot szerint határozták meg a kulcsot, most újra a régi alacsonyabb kulcshoz tértek vissza, ós olyan alakulatok részére is követelték az ellátást, amelyekre régebben nem alkalmazták: a vezérkarra, műszaki ós szekerész csapatokra és a tüzérségre, ós fölhozta azt is, hogy amíg 1798 óta a mezőgazdasági termények 3—4-szeresükre emelkedtek, a földművesek ipari szükségleteik beszerzésénél 5—6-szoros árat kénytelenek fizetni. Elismerte, hogy a sóár emelése, a cassa domestica ós az úrbéri illetékek ötszörösre emelése is nehézségeket okozhat, de itt enyhítő körülményeket is fölsorolt, hogy például a sóárnál az 1802. évi alapot tartották fönn, s hogy több megye és földesúr — tekintettel az átmeneti nehézségekre — továbbra is egyelőre névértékben szedi járandóságait, Nagyon nyomatékosan síkra szállt azonban a kincstári kötelezettségek valorizált kifizetése érdekében. Ezt már február 11-i fölterjesztésében is sürgette. Kifogásolta, hogy amikor a kontribuenssel szemben a legnagyobb szigort alkalmazzák, olyan régi szolgálataiért, amelyeket elismertek, pénzét egyáltalán nem tudja megkapni. Kifogásolta, hogy 1808 óta a katonaság nem készpénzzel fizet, hanem kötelezvényeket állít ki, és pedig összegezett nagy teleikben, amikor a hatóságnak nincs meg a kulcsa a fölosztásra, és hogy a pátens kihirdetése óta ezeket a kötelezvényeket, amelyeket addig az adó kiegyenlítésére föl