Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

közt teljesen teljesíthetetlen követelmény volt. Föl kell teamünk, hogy maga Wallis sem gondolt komolyan e követelések megvalósítására és csak azért festett oly rikító képet, hogy O'Donnel tervével szemben a maga elgondolásának nyerje meg a császárt. Amint pátensterve elejtette az ausztriai vagyondézsmát, el kellett ejtenie az ennek ellensúlyéként Magyarországgal szemben táplált 400 milliós követelést is. A devalválással 808 millió papírpénzzel csökkent az állag; az adók, vámok és illetékek váltócédulákban történő fizetésével ezek a jövedelmek ötszörösükre emelkedtek. így a kamaraelnök megelégedett > a magyarországi kontri buci ónak 2V2 milliónyi emelésével, a nemesség 2*/2 milliós évi hozzájárulásával és Erdély részéről is 1 milliós emeléssel, ami mellett még a forgalomban maradó váltócódulák felerészét (100 millió) kívánta az országra áthárítani. Ez utóbbi tétel azonban csak később került nyilvánosságra. Ez kétségtelenül még mindig túlhajtott követelés volt, ha figyelembe vesszük, hogy az 1867-i kiegyezés után Magyarország a közös, terhekhez, 32%-kal járult hozzá, ámbár akkor már korántsem volt olyan kiáltóan nagy a különbség Ausztria és Magyarország nemzeti gazdagsága, főként pedig fizetőképessége tekintetében. A sérelmes a megítélésben kétségtelenül az volt, hogy Wallis csak a lakosság számából és a terület nagyságából indult kj, nem a teherbíróképességből, amelyet éppen Ferenc tiltó vámrendszere és az a teória tartott olyan alacsony színvonalon, amely mindig azt hirdette, hogy Magyarország gazdasági fölvirágzását mindaddig nem lehet megengedni, míg a közös terhekhez nem • járul hozzá az örökös tartományokéhoz hasonló erőkkel. A nádor alkotmányterve éppen azon az elgondoláson alapult, hogy meg kell szüntetni az ország gazdasági gúzsbakötését s ezzel szemben az ország meg fogja adni a financiák fölsegítésére a szükséges hozzájárulást. A pusztán számadatokra fölépített új követelések, amelyek a kétségtelenül elnyomott, sokkal szegényebb felet nem aránylagosan, hanem egyenlően akarták sújtani, és a nádor tervének rideg elutasítása kiáltóan hirdette, hogy e mellett az „egyenlő teherviselés" mellett sem voltak hajlandók az ország gazdasági erőit fölszabadítani, amit 1790 óta az ország -—jogainak tudatában — olyan mély meggyőződéssel követelt. Ezen