Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

meg.

11G Eltekintve tehát ennek a zavaros időszaknak hitelezőitől, a pátens rendelkezései a hitelezőknek kedveztek. Az adósok viszont igen rosszul jártak, mert minden adósságot a felvevés idejének értékében valorizálva kellett visszafizetni. Aki ebben az időközben csak 20%-os kölcsönt vett föl, a devalválással esetleg egész vagyonát veszthette és máról holnapra koldusbotra került. Ez sok tragédiának és sok család elszegényedésének lett az oka, mert Ausztrában akkor az ingatlanok 30%-a meg volt terhelve. Igaz, hogy a megelőző inflációs korszakban történt visszafizetések meg a hitelezőt károsították, esetleg a hitelezett tőke valóságos értékének 80%-ával is. Különösen erős visszahatást váltott ki azonban az az intézkedés, amely a cédáit követelések visszafizetési arányát nem a cedálás időpontja, hanem az eredeti adósság kelte szerint szabta meg s ezzel egyeseket méltatlan haszonhoz juttatott."

7 Ezt a hibát Wallis az erdélyi provizórium elfogadásakor el is ismerte, amikor ott a cedálás időpontját fogadta el alapul.

118 A közönség különösen nagy ellentmondást látott abban, hogy a papírpénzt és rézváltópónzt névértékének ötödére szállították le, de az állam az adókat, vámokat, illetékeket ós más jövedelmeit valorizálva, tehát ötszörös összegben számította, sőt a postadíjakat ós az állami monopóliumot pl. dohány ós lőpor árát is emelte, a sót meg nem az 1799-i, hanem az 1802. évi emelés szerint hozta forgalomba, de az árszintet a pátens kihirdetése előtti vonalon kívánta tartani. Grácban és Stájerországban a tartományi ós a gráci városi hatóságok a pátens közzététele után mindjárt intézkedtek is eziránt, és magyarázták, hogy a kormányzat csak így érheti el az infláció megszüntetését s a drágaság letörését célzó szándókát; egyebütt azonban nem léptek föl ilyen erélyesen és világosan, az áremelések tehát mindenfelé azonnal megindultak s az első napokban már átlag újabb 50%-os drágulást eredményeztek.

119 Minthogy a császár a 1 imitációk kiterjesztéséhez az addig nem limitált árukra is, amit a 116 14. §. 117 16. §. 118 Hoffmann: Die Devalvierung im Jahre 1811. 175—184. 1. 119 Kab. A. 1075/1811.; Iratok, IV. 98. sz.