Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
nesen törvénybeütköző követelésekkel lép föl, és hogy a kereskedelmet is a magyar hatóságok előzetes tudomása nélkül újabb tiltó rendelkezésekkel és vámemelésekkel nehezítették meg; kérte tehát a királyt, hogy az osztrák hatóságok hasonló intézkedéseit a jövőben utasítsa el ós akadályozza meg azok leküldését a magyar kormányhatóságokhoz, mert előrelátta, hogy ezekből az országgyűlésen újabb nehézségek fognak támadni. A császár erre még karácsony első ünnepén válaszolt. Ekkor közölte csak elhatározásának azt a részét, hogy röpiratok készítéséhez hozzájárul, és hogy a királyi meghívólevelek szerkesztésében milyen elveket állapított meg. 94 A nádor tehát karácsony másodnapján új fölterjesztéssel fordult bátyjához. „A Felséged akaratával szemben táplált határtalan engedelmesség, az a szándék, hogy az állam javához erőnkhöz képest hozzájáruljak; és Önfenntartásom arra köteleznek — írta —, hogy az esetleg felmerülő aggodalmakat Fölséged előtt még idejében föltárjam ós ezzel megszerezzem magamnak a teljes megnyugvást, hogy semmit sem mulasztottam el, ami az országgyűlés jó eredményéhez vezethetne/' Elismerte a pénzügyi kérdés döntő jelentőségét, amely nélkül a belügyi reformok sem tarthatják magukat. Kötelességszerűen jelentette azonban, hogy a szükséges pénzügyi rendszabályok más ügyeket is érintenek s azok szóbahozásától a rendeket eltiltani nem lehet. Külön is kiemelte e részben a tengerparti területek elvesztését, a kereskedelmi és a vámrendszer bajait és a regulamentáris ellátás körül támadt súrlódást. Rámutatott, hogy e tekintetben az igazgatás hibái milyen bizalmatlanságot keltettek, és kifejezte azt az aggodalmát, hogy az ügy ilyetén kezelése mellett a rendek önfeláldozása lanyhább lesz. Ismét kifejtette, mennyire megnyugtatná a rendeket, mennyire javára válnék a pénzügyi kérdésnek is, ha a belső reformok tár^gyalásának lehetősége már a meghívó levélbe is fölvétetnék. Ha megengedné annak fölvételét, hogy a rendek pénzügyi bizottságot válasszanak, ez a pénzügyek tárgyalásában sok nehézséget hárítana el. Alkotmányos jogaik következtében nemcsak az a jog illeti meg a rendeket, vájjon hozzájárulnak-e- a szanáláshoz, hanem az is, hogy annak módjáról tanácskozhassanak. Ebből a