Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Alkotmányreform és pénzügyi válság

számítás mellett is 4—500 millió. Ezt az összeget csak Magyarországról és Erdélyből •tartotta behozhatónak. Tartott tőle, hogy az országgyűlés ezt nem fogja megszavazni, egyedül Magyarországtól tehát 400, vagy legalább 350 millió hozzájárulást kért a kamatozó ós nem kamatozó államadósság törlesztésére. Kijelentette, hogy ezt az összeget Magyarország meg is tudja adni. Anyagi forrásairól azt írta, hogy területe nagyobb az osztrák örökös tartományok összterületénél, Galíciát is beleszámítva, lakossága 8 millió, sőt talán több, s ha egyes részei gyéren lakottak is, kevéssé műveltek és szegények, egészében a királyság (a melléktartományokkal együtt) jóléte igen magas, az utolsó tíz évben hihetetlenül gyarapodott és állandóan gyarapodóban van. Ügy számított, hogy a forgalomban lévő bankjegyek legalább felerésze ott forog. Végső következtetésként az ausztriai vagyonadójövedelemmel szemben tehát a 400 milliós követelést nem tartotta nagynak, sőt azt állította, hogy Magyarország még így is könnyebben volna megterhelve, mint az osztrák és cseh tartományok. Figyelmeztette a császárt arra is, hogy nem elég, ha az országgyűlés ezt az összeget megszavazza, hanem annak mielőbbi gyors behajtása is szükséges, hogy az első részletet már 1811-ben beszállítsák. E mellett azonban azt is kívánta, hogy a folyó kiadások fedezésére a megcsonkított terület után járó 4,686.000 frt kontribúció — épp úgy, mint Ausztriában a rendes adók — háromszoros összegben (vagyis Einlösungsscheinben) fizettessék, és végre konvenciós pénzben 6 milliós kölcsönt is kívánt fölvenni Magyarországon. Előadványa végén azonban még fölhívta a császár figyelmét, hogy minden utóbbi magyar országgyűlés szűkebb korlátok közé szorította a felségjogokat, hogy azok eredménye mindig kedvezőtlenül végződött a királyra, hogy most is komoly aggodalmak merülhetnek föl 'az országgyűlés ellen, amely viharosnak ígérkezik, hogy a rendek kellemetlen módon szóvátehetik Horvátország és a tengerpart egy részének elvesztését, a sóár fölemelését, hogy követelni fogják korábbi sérelmeik orvoslását, a közbülső vám eltörlését az osztrák tartományok felé, vagy legalább is annak leszállítását, hogy majd nem akarnak 3 éven túlmenő kötelezettséget vállalni, hogy a háborús károkat és az inszur-