Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
azt tartották lehetségesnek, hogy az érsekeket, püspököket, apátokat és prépostokat, valamint a kiváltságos kerületeket és a szabad királyi városokat megfelelő önkéntes adományokra szólítsák föl. Még élesebben foglalt állást a konferencia O'Donnel azon kívánsága ellen, hogy a kontribúciót az újonnan kibocsátandó váltócódulákban, vagyis a bankók háromszoros értékében szolgáltassák be. E helyett csak azt javasolták, hogy a só ára legyen váltócédulákban fizetendő, valamint a vámok, harmincadok és kincstári illetékek, minthogy ezeknek megállapítása a király hatáskörébe tartozik. Ezekben tehát hozzájárultak a tótelek háromszorosra emeléséhez. A kamaraelnöknek azt az álláspontját azonban, hogy a végrehajtás alatt álló pénzügyi művelet konverzió, s ennek következtében az adók az új pénznemben teljesítendők, nem fogadták el. Az adózó nép nagy megterheltségóre hivatkozva, az adónak tényleg háromszoros értékben szedését adóemelésnek tekintették, amelyet csak országgyűlés határozhat el, és utaltak arra, hogy ilyen értelmezés mellett a kincstárnak is fizetségeit hasonlóképen váltócédulákban, tehát háromszoros értékben kellene teljesítenie. A kérdés megoldására csak az országgyűlést nyilvánították illetékesnek és csak azért nem javasolták azonnali összehívását, mert a pillanat hangulatát nem tartották elég kedvezőnek, s úgy hitték, hogy már néhány hóval a pénzügyi művelet végrehajtása után sokkal kedvezőbb lélektani feltételek közt lehetne országgyűlést tartani. Addig tehát csak az önkéntes adományok útja maradt nyitva, de ezeket illetőleg is azt kérték, hogy míg az 1807. évi országgyűlésen megajánlott szubszídiumok s az utolsó inszurrekció konkurrenciális pénztára részére a még hátralékos összegek nem folytak be, s amíg az osztrák tartományokban is a megfelelő műveletek nem indulnak meg, az önkéntes adományokra való fölhívásokat ne küldjék szót. 73 A konferencia jegyzőkönyvét és határozatait a nádor a legmelegebb kísérőiiattal küldte föl április 18-án a királynak, kifejezve azt a reményét, hogy ha a törvényes terhek nagyresze már befizettetett, az ország ragaszkodásának és hazafias érzéseinek új bizonyságát fogja adni. Minthogy az önkéntes adoIratok, IV. 51. és 54. sz.
