Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
szár elé jelentéseit ez utóbbi tünetekről s az e közben a kamaraelnök szándékairól ós személyi összeütközéseiről terjesztett álhírekről. Egy ilyen, jelentés, amelyet a császár Wallisnak nyilatkozattételre leküldött, adott alkalmat az új kamaraelnöknek állása megerősítésére. Ferenc akkor Grácban tartózkodott, Wallis tehát kifejezte sajnálkozását, hogy a császár nincs Bécsben, megindokolta a kifogásolt intézkedéseket ós felajánlotta lemondását. Ez hatott az uralkodóra; felhatalmazást adott Wallisnak, hogy félelem nélkül haladjon a megkezdett úton, hogy olyan tételek kifizetését is megtagadhassa, amelyeket a császár már jóváhagyott, hogy a kamara többségével szemben is az általa már jóváhagyott elvek értelmében járhasson el, biztosítva őt bizalmáról is, hogy csak az ő segítségével reméli legyőzni a veszélyt. 74 Ez október elején történt. Akkor még Wallis nem volt tisztában azzal, hogy milyen módon fogja keresni a szanálást, de azt már határozottan kijelentette, hogy az O'Donnel-féle megoldás útja nem járható. Ezzel az akadékoskodok nagy része el volt hallgattatva és Wallis nyugalommal dolgozhatott tervezetén, szándékait gondosan titokban tartva. Amikor még O'Donnel javaslatai körül folyt a vita, Magyarország külön jogait valahogy tiszteletben tartották. Azon a szűkebb tanácskozáson, amelyet 1810. február 8-án tartottak Bécsben a pénzügyi szakkörök, O'Donnel ismételten hangsúlyozta egyes intézkedéseknél, hogy Magyarország kivételével az osztrák örökös tartományokra érvényesek. Csak a papírpénz fedezetéül lefoglalandó egyházi birtokok kórdósében ütközött össze a kamaraelnök kívánsága a magyar állásponttal. O'Donnel jelzáloghitelről beszélt, de igen határozottan kijelentette, hogy a kibocsájtandó jelzálogkölcsönnel kapcsolatban gondoskodni kell arról, hogy a kamatok nem fizetése esetén a birtok a hitelezőnek tényleg átadható legyen. Figyelmeztetett, hogy a külföldön csak annak a jelzálognak értékében fognak hinni, amely fölött az állam közvetlenül rendelkezik, mert ha az állam nem ül bele az egyházi birtokba, akkor a hitelező nem bízhat abban, hogy a prelátusok vagy egyházi testületek elűzésével a javára írt birtok71 Hofímann: Die Demlvierung im Jahre 1811. .1.6-^18. Stiaseny ,id. mű, 41—43.1. ... . ... • :.. ,\v ..