Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
TANÁCSKOZÁSOK ÉS O'DONNEL TERVE. 343 donosokkal pedig megegyezést tervezett, amelytől a kinnlévő adósság jelentékeny részének visszaváltását remélte. Mindezzel kapcsolatban a hadsereg létszámát 60.000 főre tartotta redukálandónak. 55 A kamara még nem gondolt -ennyire radikális eszközökre. Jelzálogkötvények kibocsátását tervezte, amelyek fedezetéül az állami ós egyházi javakat kötötték volna le, de a papírpénznek csak nagy címleteit, elsősorban az 500 és 100 forintosokat akarta bevonni és még mindig azt hitte, hogy a mérleg passzivitását behozatali tilalmakkal kell kiegyensúlyozni. 50 1810 január eleje lett, mire O'Donnel is elkészült saját tervezetével. Nyíltan megmondta, hogy azok az idők, amikor az állam önmaga biztosíthatta a pénz hitelét, elmultak. Elfogadta tehát a jelzálogkölcsön gondolatát, ámbár tisztában volt vele, hogy a be nem hajtható hitel csak névleges ós nem kelthet bizalmat. Arra hivatkozott, hogy Európa-szerte az egyházi vagyont államvagyonnak tekintik. Elgondolásának lényege az volt, hogy nemesércre beváltható papírpénzt teremtsenek, amelynek öszszege — az akkori elméletnek megfelelően, hogy a papírpénz hitelének fenntartására harmadrósznyi fedezetre van szükség — a fedezet háromszorosa lehetne. Ezeket ,,Einlösungschein"-nek nevezte s a „váltócédulák" és a régi papírpénz értékarányát — Rainer főherceg javaslatát követve — úgy ajánlotta, hogy 100 „Einlösungschein" 400 régi bankóval legyen egyenértékű, ami negyedértékre való devalválást jelentett. 57 Február 12-én az állam vezető főméltóságai vették tárgyalás alá tervezetét. Ott Bartenstein báró titkos tanácsos az elértéktelenedett papírpénz teljes kivonása érdekéiben emelt szót 400-as árfolyamon, előre megjósolva, hogy a bankók forgalomban maradása nem fogja a kérdést megoldani és a forgalomnak nagy kárára lesz. Indítványát azonban elvetették, mert pénzügyi bukást láttak benne, és általában arra törekedtek, hogy a kibocsátandó pátenst mentől enyhébben fogalmazzák és az új papírpénz árviszonyát úgy állapították meg, hogy 100 váltócéduláért 300 frt névértékű régi bankót fizessenek. Ebben, az értelemben jelent meg a királyi 55 Beér: Die Finanzen, 44—45. 1. 58 Beér: Die Finanzen, 46—47. 1. 57 Beér: Die Finanzen. 47—53. 1.
