Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
királyi minőségben uralkodik, hogy azt csak saját alkotmánya, törvényei és szokásai szerint kormányozhatja, hogy az ország nincs alávetve más országnak, és hogy a magyar ügyeket csak magyarok intézhetik. E mellett fölsorakoztatta az önállóság hiányait is: hogy Magyarországnak nincs saját minisztériuma, ós hogy a magyar ügyek legfelsőbb fokon az összes örökös tartományokra közös államtanácson mennek át, hogy királya idegen udvarokban nem tart követet, sem idegen uralkodók nem akkreditálnak külön követet a magyar király mellett, hogy nincs külön hadserege, sem külön kormányhatósága katonai ügyek intézésére s ugyanez a helyzet a pénzügyek terén is. Utolsó helyen a kereskedelmi igazgatás visszásságait említette: „kereskedelmi tekintetben ugyanazon elveknek van alávetve, amelyek Ausztriában irányadók, s amelyek gyakran Magyarország érdekeivel nem egyeztethetők össze". E hiányok ellen majdnem minden országgyűlés fölemelte szavát és kifejezte azt az óhaját, hogy az ország önállósága érdekében legalább valamelyik pontot rendezzék. Valamennyi, vagy esetleg egyes sérelmek orvoslása az Ausztriához való kötelékek épségben tartása mellett — véleménye szerint — hatalmasan előmozdíthatná a királyság regenerálását és az ország erőforrásainak nagyobbmérvű fölhasználását. A nádor tehát ismét — úgy, ahogy már annyiszor tette — arra iparkodott a királyt rábeszélni, tegye meg ezt a lépést. Ezen az alapon a király az országgyűlésen így szólhatna: „kívánságotokra ünnepélyesen megerősítettem országotok önállóságát, ennek fejében azonban azt kívánom tőletek, hogy ti is adjátok meg nekem azokat az eszközökéi, amelyekre trónom fényének fönntartásához s az állam kellő igazgatása érdekében szükségem van". Nem kételkedett benne, hogy ebben az esetben a rendek megadnák a szükségeseket az udvartartás költségeihez, a közigazgatási személyzet és a katonaság fenntartására, a bőséges segítséget a pénzügy rendezésére, hogy gondoskodnának a hadsereg létszámon tartásáról és mindarról, amiről eddig bizonyos akadályok miatt gondoskodni nem lehetett. Hogy e meggyőződése milyen erős volt, a következő pont bizonyítja, amelyben kifejti, ha a rendek ezek után is megmaradnának elutasító álláspontjukon, a kormány megtette volna kötelességét ós végrehajthatná a közjót szolgáló szándékait, s a