Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Alkotmányreform és pénzügyi válság
Napóleon indítsa meg újra a hadműveleteket, azt sem tudta, hogy a hadsereg dolgában milyen rendelkezések történtek, és hogy ebben az összevisszaságban haditerv vagy felvonulási rend kidolgozását elmulasztották. 8 Nem voltak ezek újkeletű bajok. A század első éveitől kezdve a császár testvérei mindig arra törekedtek, hogy ezt a hibát kiküszöböljék, de a reformok is, amelyekre sor került, meghiúsultak azon a szellemen, amely minden kormányhatóság önállóságát iparkodott csak fönntartani s inkább lemondott a lényegbevágó kérdések intézéséről, csakhogy csorbítatlan tekintélyét és nyugalmát megőrizze és intézze a napi lappáliákat a nélkül, hogy a kor alapvető kérdéseivel komolyan és elvi alapon szembenézett volna. Ezek eldöntését felülről várták, de sem a minisztériumoknak, amelyek nem maguk voltak felelősek, sem az államtanácsnak, amely az élettől elvonatkozott irodaszerű ügymenettel csak véleményező testület volt, sem a kabinetnek, amely a legbefolyásosabb volt, de csak a kormányszervek javaslatait referálta, nem volt olyan hatásköre, amelyet elhatározónak lehetett volna tekinteni, amelynek áttekintése lett volna az egészről, vagy amelynek kötelessége lett volna a döntést meghozni.* A fejedelmi abszolutizmus rideg elveihez ragaszkodva, ez a döntés II. József hagyományain egyedül az uralkodónak volt fönntartva, akit legjobban Napóleon jellemzett, amikor az utolsó béketárgyalásoknál kiijelentette, hogy Ferenccel nehéz megegyezni, mert „nála mindig annak van igaza, akivel utoljára beszélt". 5 Ferencnek sem áttekintése nem volt az ügyekről, sem ítélete, hogy ő maga döntsön, de mersze is csak ritkán, hogy a döntést meghozza, és inkább halasztotta azt, hogysem rendelkezzék. Csak egy ponton nem volt kétsége a döntést illetőleg: ha valamely rendelkezésről azt sejtette, hogy az személyes uralkodói jogaiban korlátozná. Ezzel az érzékenységgel természetesen mindenkori környezete nyersebb .ós rabulisztikusabb tagjainak szinte korlátlan befolyása alá került. A tatai napok nyomasztó lelkiállapotában az ügyek vezetői azon keseregtek, hogy ez a fejetlenség ós szétesés a háború be3 1809. napló, Iratok. IV. 691. 1. 4 1809. napló, Iratok, ÍV. 609. 1. 5 Beér: Zehn Jahre, 439. 1.
