Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
is összeütközések s az ellenszegülők egy része Fiúméba ment. 291 A franciák már fenyegetőztek és a Wiener Zeitungban egy Ferenc kormányzati rendszerét erősen támadó cikket helyeztek el, 295 de a bécsi bankárok végre kiállították 200 a szükséges váltókat ós a kivonulás a bécsi bástyák egy részének, a brünni ós győri erődítéseknek felrobbantása után megtörtént. Magyarországon különösen a horvát területek elvesztése okozott bajokat; közjogilag firtatni kezdték, hogy magyar részről senki sem vett részt a tárgyalásokban. A dalmát, horvát ós sziavon rendek beadvánnyal is fordultak a királyhoz, hogy visszakerülésük esetére municipális és magánkiváltságaikat tartsák épségben, amire természetesen válaszolni nem lehetett. 207 Hager báró rendőrfőnök jelentést is tett, hogy Vay József már ki is dolgozott egy emlékiratot, amely a területátadás törvénytelenségét a következő országgyűlésen szóvá akarja tenni és kifejtette, hogy a horvát rendek nagy megrökönyödésére Napóleon az átadott területeken megszünteti a feudális berendezkedése, úgyhogy máris parasztmozgailmak indultak meg. A béke — szerinte — nem szerzett nyugalmat, mert elzárta az országot a külvilágtól, de a belső igazgatás tekintetében erős elégületlenséget váltott ki a kormányzattal szemben, hogy sohasem tudta megtalálni azokat az eszközöket, amelyek a közjót mozdítanák elő. 298 Míg Bécsiben a duzzogás főkép gazdasági és szociális irányban volt észrevehető, Magyarország sokkal egyszerűbb viszonyai közt most is az alkotmányos és közjogi szempont ütközött ki. A békekötés és a francia seregek kivonulása a hazai seregek leszerelését is aktuálissá tette. A nádor az inszurrekció fölosztását sürgette, ő maga is óhajtotta, hogy minekelőtte szélnek eresztik, a király még szemlélje meg, el is érte, hogy november 17-én Székesfehérvárnál megtörtént a szemle. Az ebédnél Ferenc 294 U. ott, Iratok, III. 772., 781., 795. és 811. 1. 295 U. ott, Iratok, III. 838. 1. 29fl U. ott, Iratok, III. 839. 1. 297 U. ott, Iratok, III. 805., 848. és 878. 1.; St. R. 1809: 1479. és 2436.; az átadásról St, Conf. 1809 : 24., 273. és 299.; a dalmáciai bonyodalmakról St. Conf. ,1809 : 80., 85. és 191. 9 "- Kab. A. 3008/1809.
