Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
ennek megfelelően a Bisamberg lábától a síkot átszelő Russ patakig, majd folytatólag a mögött állította föl a császáriakat, A komoly összeütközések csak este 6 óra után indultak meg és nagyrészt az osztrák sereg balszárnyán játszódtak le, ahol Davoust megkerülésre törekedett. E mellett a sík közepén Raasdórf körül fejlődött gyilkos ágyúharc. Az osztrákok balszárnyát már sikerült áttörni, amikor Károly főherceg személyesen állt a harcolók élére, meg is sebesült, majd körülfogták és már megadásra szólították föl, amikor hirtelen kivágták szorult helyzetéből, Ezzel megfordult a kocka, a franciák inogtak meg és menekültek, de nem üldözték őket. Bernadotte tehermentesítő támadása elkésett és őt is visszaverték. Így estére a franciák helyzete nem volt biztató. A továbbiakban azonban a császáriaknak sok balszerencséjük volt. Károly főherceg a fáradtság és a sebesülés hatása alatt állítólag eszméletlenül feküdt; az éj folyamán vezérkari főnöke, Wimpffen Miksa báró vezérőrnagy dolgozta ki másnapra a fölállítást. Ennek legfőbb hibája az volt, hogy nem hagyott tartalékot, de a parancsok eljuttatásában sem gondoskodott arról, hogy azok mindenhova idejében eljussanak. A jobb szárnyat igen szólesen állította föl és nem közvetlenül a francia balszárnnyal szemben, a balszárnyon pedig számításba vette, hogy ahhoz János főherceg serege is csatlakozni fog, amely azonban csak a csata lezajlása után érkezett meg. Rosenberg Ferenc herceg altábornagy a kiadott parancs szerint már reggel 4 órakor megindította a támadást Davoust ellen, de minthogy a jobbszárny felvonulásával elkésett és csak 8 óra tájt vette föl a küzdelmet, Rosenberg támadását meg kellett állítani, ami ugyan szépen sikerült, de ezt a sereget nagyon megviselte. E fordulat után Napóleon a középhez ment, hogy Raasdorf ellen adjon lendületet a támadásnak. Bernadotte az előző este kezeibe került Aderklaat ki is ürítette, de az osztrák jobbszárny késedelme miatt a közép ezt a helyzetet kihasználni nem tudta, annál kevésbbé, mert a francia balszárny nem lévén foglalkoztatva, Masséna is ide fordult seregeinek egy részével. Massóna támadása a császáriakat nagyon zavarba ejtette és csak Liechtenstein herceg lovasságának, majd Károly főherceg újabb személyes beavatkozásának köszönhették, hogy a franciákat visszaűzték, sőt egy újabb támadást is meghiúsítottak. Ebben a kritikus helyzetben
