Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
EGYENETLENSÉG A VEZETÉSBEN. 255 is érkeztek, a Marcal és nyugati dombok közt. Ez utóbbi északi vége kb. 14 km-re esett Győrtől. A győri síkot, valamint a Marcal síkját s a három dombsor közti két völgyet is feltűnő módon uralta a középső dombsornak a síkba mélyen benyúló északi vége, a csanaki szöllők területe. A nádor e körül a kiemelkedő pont körül, ahonnan az ellenség mozdulatait minden irányban át lehetett tekinteni, akarta a sereget fölállítani. Nugent azonban tartva az ellenség éjjeli támadásától, rávette János főherceget, hogy még éjjel meginduljon. Futár jelezte, hogy 13-án reggel seregével Győrbe érkezik. Az utóvéd akkor Csanak ós Ménfő közt állt föl, ós Frimont altábornagy is azt ajánlotta János főhercegnek, hogy gyalogságát, ehhez csatlakozva, Tényőig állítsa föl és szállja meg a keleti dombvonulaton ebben a magasságban fekvő Szentmártont, de a gyalogság a tét—győri úton továbbvonult a Győrtől délkeletre fekvő Szabadhegyig ós egészen rendszertelenül szállott meg. 13C így a gy irmot-ménfői vonalon csak gyenge csapatok zárták el a franciák útját, a dombsor s a mögötte vonuló ravaszdi völgy pedig ki voltak szolgáltatva az ellenségnek. A nádort ez a váratlan megérkezés es a csapatok rendszertelen táborozása fölötte felizgatta és azonnal rendes állásokba akarta utalni az egyes esapattesteket, de Nugent ennek ellene volt azon a címen, hogy mindenekelőtt a fáradt katonák élelmezéséről kell gondoskodni. Így a határozatot az ebéd idejére halasztották, amikor a nádor látta vendégül János főherceget ós vezérkarát, A beérkezett jelentések, amelyeket a nádor akkor Nugenttel közölt, az alkirály erejét 40.000 főre tették. Mások azonban a franciák erejét hajlandók voltak erősen lebecsülni. János főherceg 30—40.000 főre becsülte, 137 de voltak, akik csak 136 Op. J. 81., 61. 1.; Op. J. 82., 19b—20b. 1.; Op. J. 84., 11b. 1.; Iratok, III. 496. 1. 137 Erzh. Johanns „Feldzugserzühlung" 1809., 146. és 152. 1. Mayerhoffer az egyesült császári sereg számát 36.700 főben állapította meg. Id. mü, 123. 1. Á nádor szerint János főherceg serege 20.000, az inszurrekció — beleszámítva 7000 fölfegyverzetlen embert — 19.000. Iratok, III. 501. 1. A hivatalos kimutatás szerint János főherceg serege 24.527 főből, az inszurrekció 19.947 f6ből állott (R. Kiss: Az utolsó nemesi fölkelés, I. 141—143. 1.), amiből azonban levonva azt a többletet, ami a pesti és veszprémi inszurgenseknek kétszeri fölszámításából eredt, végeredményben 42.043 fő marad. Számra nézve tehát a két sereg közt nem lehetett lényeges különbség, annál nagyobb volt azonban az a fölszerelés, a gyakorlat és a vezetés szempontjából.
