Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

napok közös aggodalmai és baráti összeműködése után, semhogy egykönnyen viszályt lehetett volna közöttük szítani. János fő­herceg respektálta bátyja tapasztalatait, korát és magasabb rang­ját is. Ő maga még csak táborszernagy volt, bátyja tábornagy. Megértette alkotmányos aggályait, hogy a parancsnokság ilyen törvényellenes megváltoztatása milyen visszahatást kelthetne, és ámbár a nádor a köz érdekében a megaláztatást is eltűrte volna, hallgatólagos megegyezés jött létre közöttük, hogy közösen fog­ják vezetni seregeiket. János főherceg megindultan jegyezte föl önéletírásaiban, hogy ettől az órától fejlődött közöttük az a benső barátság és bizalom, amely a nádor haláláig mindinkább megerősödött s amelynek a nádor élete utolsó óráiban ós végren­deletében is bizonyságát adta, amikor gyermekei egyik gyámjául tette meg. Az ő egyetértésüket ez a megegyezés megmentette, de kockára tette a sereg egységét. Demuth őrnagy, az inszurrekció vezérkarának összefoglaló jelentésében följegyezte, hogy János főherceg parancsnokságát nem tették közzé, de a vezérkari veze­tésben a megegyezés keresztülvitele már nehezebb volt. Az in­szurrekció vezérkari főnöke és vezérkara is kénytelen volt hall­gatólagosan elnézni, hogy a rendelkezés János főherceg angol származású vezérkari főnökének, Nugent gróf vezérőrnagynak kezébe ment át. A két főherceg tehát szerénykedett s így a veze­tést egészen Nugent ragadta magához, aminél rosszabb válasz­tásra alig is lehetett gondolni. Demuth is hangsúlyozta jelen­tésében, hogy a győri csata diszpozíciói ilyen módon az inszur­rekció vezérkara előtt ösmeretlenek maradtak. 135 A nádor és Nugent közt pedig már 13-án éles vélemény­különbség támadt. A nádor már előző este Téten öccsének lelkére kötötte a csanaki dombok megszállását és vele meg is egyezett abban, hogy Gyirmót és Csanak közt állítják föl a sereget, de Nugent már az éj folyamán azt javasolta, hogy a fölállás Győr és Szabadhegy közt történjék. A síkot ugyanis Győr városával szemben, tőle körülbelül 5 km-re egy 2—300 m. tengerszint feletti magasságig emelkedő dombsor szakítja meg, amely mellett nyu­gatra és keletre két másik rövidebb dombsor vonul. A francia felvonulás ugyanazon a vonalon volt várható, ahol János seregei 135 Iratok, IV. 9. sz.; Zwiedineck—Südenhorst: Erzh. Johann, 76. 1.; Op. J. (Operations Journal) 81., 43. 1.; 1809. napló; Iratok, III. 493. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom