Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)

Az 1809. évi hadjárat

napok közös aggodalmai és baráti összeműködése után, semhogy egykönnyen viszályt lehetett volna közöttük szítani. János főherceg respektálta bátyja tapasztalatait, korát és magasabb rangját is. Ő maga még csak táborszernagy volt, bátyja tábornagy. Megértette alkotmányos aggályait, hogy a parancsnokság ilyen törvényellenes megváltoztatása milyen visszahatást kelthetne, és ámbár a nádor a köz érdekében a megaláztatást is eltűrte volna, hallgatólagos megegyezés jött létre közöttük, hogy közösen fogják vezetni seregeiket. János főherceg megindultan jegyezte föl önéletírásaiban, hogy ettől az órától fejlődött közöttük az a benső barátság és bizalom, amely a nádor haláláig mindinkább megerősödött s amelynek a nádor élete utolsó óráiban ós végrendeletében is bizonyságát adta, amikor gyermekei egyik gyámjául tette meg. Az ő egyetértésüket ez a megegyezés megmentette, de kockára tette a sereg egységét. Demuth őrnagy, az inszurrekció vezérkarának összefoglaló jelentésében följegyezte, hogy János főherceg parancsnokságát nem tették közzé, de a vezérkari vezetésben a megegyezés keresztülvitele már nehezebb volt. Az inszurrekció vezérkari főnöke és vezérkara is kénytelen volt hallgatólagosan elnézni, hogy a rendelkezés János főherceg angol származású vezérkari főnökének, Nugent gróf vezérőrnagynak kezébe ment át. A két főherceg tehát szerénykedett s így a vezetést egészen Nugent ragadta magához, aminél rosszabb választásra alig is lehetett gondolni. Demuth is hangsúlyozta jelentésében, hogy a győri csata diszpozíciói ilyen módon az inszurrekció vezérkara előtt ösmeretlenek maradtak.

135 A nádor és Nugent közt pedig már 13-án éles véleménykülönbség támadt. A nádor már előző este Téten öccsének lelkére kötötte a csanaki dombok megszállását és vele meg is egyezett abban, hogy Gyirmót és Csanak közt állítják föl a sereget, de Nugent már az éj folyamán azt javasolta, hogy a fölállás Győr és Szabadhegy közt történjék. A síkot ugyanis Győr városával szemben, tőle körülbelül 5 km-re egy 2—300 m. tengerszint feletti magasságig emelkedő dombsor szakítja meg, amely mellett nyugatra és keletre két másik rövidebb dombsor vonul. A francia felvonulás ugyanazon a vonalon volt várható, ahol János seregei 135 Iratok, IV. 9. sz.; Zwiedineck—Südenhorst: Erzh. Johann, 76. 1.; Op. J. (Operations Journal) 81., 43. 1.; 1809. napló; Iratok, III. 493. 1.