Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
fiir den wichtigsten erackten werden." 152 Akkor is még ugyanúgy gondolkoztak róla és nem a visszavonulás ingadozó tervkovácsa állt előttük, — ha ugyan ezek a hibák nagy részben nem vezérkari főnökének, Nugent Laval gróf vezérőrnagynak tulajdonítandók? A rendelkezés indoka azonban valószínűleg nem János főherceg udvari népszerűségében keresendő, hanem inkább abban a gyűlöletben, amely a császár közvetlen környezetét a nádor ellen fűtötte, s amely kétségtelenül nagyobb volt, mint az ellenszenv János főherceggel szemben. Ezt bizonyítja az a két parancs is, amely 11-ón érkezett a nádorhoz; az egyik hozzá, a másik János főherceghez intézve. Ezekben Károly főherceg János főhercegnek engedetlenséget vetett szemére. Megmagyarázta, hogy ha az ellenség Magyarország ellen akar vonulni, az ő gyenge serege és a még megszervezetlen és gyakorlatlan inszurrekció ennek nem állhatja útját, s ha Macdonald és Marmont seregei is csatlakoznak a francia főerőhöz, akkor nemcsak Magyarországot nem tudják fedezni, hanem a főcél kivívására, a döntésre Napóleon ellen is elvész a kettejük két hadtestje. Tiltakozott tehát ennek az erőnek céltalan föláldozása ellen, ezen az alapon siettette a főherceg útját Győrhöz, mert a sikerhez szükség van egy olyan tengelyre, amely körül minden erő úgy helyezkedjék el, hogy bármely irányba fordulhasson; ha ellenben az egyes csapattestek parancsnokai saját belátásukat akarnák érvényesíteni, ez az Összcél vesztét okozná. A nádorhoz írt sorokban a generalisszimusz elégedetlensége János főherceggel még inkább kiütközött. Károly főherceg azt hitte, hogy a kettejük egyesített hadereje 50.000 emberre megy ós türelmetlenül várta, hogy ezt az erőt a Szigetközön át, a legrövidebb úton és leghamarabb magához vonhassa. Addig Bécsből nyugatra indított támadásokkal igyekezett a francia nyomást a Rábánál enyhíteni, aggódó szemmel nézve az ellenség mozgolódását a Szigetközben és a Rába felső folyása vidékén. 133 Ezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a fővezér még akkor is minden erő egyesítéséi; kívánta, tehát Medvén és Magyaróváron át induló fölvonulásra számított. Ha 132 Erzh. Johanns „Feldzugserzahlung" 1809., 97. 1. 133 Iratok, IV. 8. sz.
