Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
Az 1809. évi hadjárat
AZ INSZURREKCIÓ KIKÉPZETLENSÉGE. 243 eéggel, amelynek most kellett volna gyakorlatait kezdeni, illetve még arra is alig volt képes, mert még be sem öltözött és egyes alakulatainak csak a fele, sőt volt olyan is, amelynek csak negyedrésze kapta meg fegyverét. Az előőrsi szolgálatra kiküldött kis csapatok ilyen állapotban voltak kénytelenek az ellenséges portyázókkal a harcot fölvenni. Minthogy a Duna balpartján a franciák Pozsonyt is támadták, Bianohy Frigyes lovag vezérőrnagy, a pozsonyi hídfő parancsnoka, azt kérte az inszurrekció vezérkarától, hogy 12.000 emberrel támadjon Davoust oldalába ós tehermentesítse őt. A nádor tehát kénytelen volt megírni a császárnak, hogy míg János főherceg csatlakozásával vagy máshonnan sorkatonaságban erősítést nem kap, támadó hadműveietekre nem is gondolhat. Keserűsége különösen a császárhoz intézett levelének végén csendül ki, amikor azt írja: „Felséged különös kegyességet gyakorolhatna az itt összevont inszurrekció iránt, ha néhány ügyes kiképzett tisztet ós altisztet küldene ide". 101 A nádor tehát épp úgy János főherceg visszavonuló seregétől várta a támogatást, mint ahogy Károly főherceg is ebbe vetette reményét. Itt is, ott is fontos szerepet szántak ennek a seregnek; a hozzáfűzött remények azonban nem váltak be. János főherceg impulzív természetű volt, gondolatait érzelmi hatások alatt könnyen változtatta, hiányzott belőle a meggyőződés erejéből fakadó következetesség. Károly főherceg kívánsága, hogy vele egyesüljön, nem nyerte meg tetszését. Romantikus szeretete a hegylakók iránt inkább belsőausztriai sikerekre ösztönözte, Chasteler Tirolból visszavonuló seregeivel óhajtott volna egyesülni, Gyulai bánnal, aki Krainában, Karinthiában küzdött, Jellaciccsal aki az Enns völgyéből Leoben felé vonult vissza. Úgy gondolta, hogy így majd legyőzi Macdonald és Marmont délről felvonuló csapatait s a különböző belsőausztriai csapattestek egyesítése után elég erős lesz, hogy Napóleon összeköttetéseit veszélyeztesse. 102 A pordenonei hősnek azonban a továbbiakban nem kedvezett a szerencse. Már a Piavénái, majd Tarvisnál vereséget szenvedett. 40.000 embert várt ez egyesítésektől és nagy 101 Iratok, IV. 2. sz.; 1809. napló u. ott, III. 472. 1. 102 Erzh. Joharms „Feldzugserzahhmg" 1809., 146—148. és 150—151. 1.
