Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
mást nem fogadott, vagy bezárkózott. A legjobb útbaigazítója a pozsonyi Grassalkovich kastély bőbeszédű portása volt, további jelentéseiben azonban a legnagyobb szerep Jarzynskival kötött barátságának jutott. Az ő beszédeivel igazolta, hogy Fournier és az alája rendelt francia, lengyel, olasz és német ágensek politikai küldetésben járnak, tőle tudta meg, hogy hol fordultak meg és hová iparkodnak. Ilyes adatok voltak azokban a jelentésekben, amelyeket Markovich küldözgetett 6 amelyeket Sumeraw miniszter és Baldacci lelkiismeretesen jelentettek a császárnak. A kastélyokban történtekről szóló híreket, a ki- s bejárókról szóló adatokat a vendéglátók vagy az emisszáriusok jól megfizetett szolgáitól szerezte. Ilyen úton jutott ahhoz a Pálffy grófnőhöz címzett levélhez, amelyben egy Andréossinak szóló írás is volt. Ezt is Jarzynskitől kapta. Ez utóbbiból az tűnt ki, hogy a franciák az egész Lengyelországban és a török tartományokban zavarokat akarnak fölidézni. Magyarországról — úgy látszik — semmi szó sem volt benne, de Sumeraw báró rendőrminiszter, amikor a jelentést a császárhoz továbbította, hozzáfűzte, világos, hogy Magyarországon is hasonló üzelmeket akarnak indítani. 22 Utóbb Fournier-nak egy elfogott iratát, illetve annak másolatát küldte be Markovich, amelyet rejtelmessé tett a benne előforduló, akkor meglehetősen divatban lévő sok titkos jel és a sok álnév, ami azonban alig tartalmazott pozitívumot. Csak arról szólott, hogy hat hónap előtt Fournier nem hitte volna, hogy annyi eredményt tudnak elérni, hogy azonban a munka legnehezebb része még előttük áll, de ha azt elvégezik, meg fogják mutatni, hogy olyan emberek, akik semmi veszedelemtői sem riadnak vissza. 23 Markovichnak ezután a császár utasítására Bártfára kellett utaznia, 24 ahová július 30-án el is indult. Augusztus 8-án írt jelentésében 25 azonban azt mondta, hogy ott jelenlétével csak 22 Kab. A. 1103/1806. 23 Kab. A. 1186/1806. 21 Kab. A. 1176/1806. Július 23-án először Bécsbe rendelték bővebb jelentéstételre, azután pénzzel ellátva Kassára és Bártfára küldték Jarzynskiék után.
