Domanovszky Sándor: József nádor élete I. második rész (1944)
A bizalmatlanság újabb fölszítása
VÁDASKODÁS A NÁDOR ELLEN. 13 tőleg ő több engedményt javasolt, mint amennyit az országgyűlés kért, és akkor meg is nyerte a király hozzájárulását. Nem az ő hibája volt, ha ez a cikkely nem az ő szövegezésében került a törvénykönyvbe. Erről most is ugyanazt mondta el, mint a •cikkely referálásakor, valamivel szerényebb hangon. Mint Zala megye főispánja az inszurrekciónál is érdekelve volt. Hivatkozott tehát arra, hogy olyan általános fölkelést írtak ki, amilyen eddig még nem volt, s ha ennek nem volt meg az eredménye, nem a rendeken múlt, hanem az eseményeken. Megmagyarázta, hogy a határszéli megyékben a hozott intézkedés .azt jelentette,, hogy a fölkelés szervezését úgy készítsék elő, mintha egyáltalán nem is kelnének föl. Zalában nyolc nap alatt "bármikor össze lehetett volna gyűjteni a fölkelőket. Vallotta, hogy a főherceg legjobb tudása és meggyőződése szerint cselekedett, törhetetlen hűséggel, hogy a felségjogokat e tekintetben semmiféle csorba nem érte. Csak annyiban bírálta a nádor ténykedését, hogy felvetette a kérdést, nem lett volna-e jobb a megyék fölkelőit más belső megyékhez átutalni? Barkóczy adminisztrátorságát, Péchy Imre jelölését helytartótanácsosságra és a hadjárat idejére összehívott tanácsot azonban ő is elítélte, valamint a kancellária működésének felfüggesztését. Úgy beszélt erről a fordulatról —• valamint a semlegesség gondolatáról —, mint amely az egész országban megütközést keltett, s amelyek a nádor tekintélyén erős csorbát ütöttek. Hozzáfűzte még ezekhez azt a hírt is, hogy az ellenség közeledtekor .a helytartótanács föloszlatását is tervezte ós „konferenciaminisztériumával" Debrecenbe akart visszavonulni, valóiszínűleg, hogy a kálvinisták hűségében keressen menedéket. Javasolta, hogy a király kérje be tőle azt a levelet, amelyet Beckersnek Davousthoz kellett volna közvetítenie. A javasolt személyi változtatásokkal szemben azonban óvatosságot ajánlott, ámbár azt is elmondta, hogy országbírói, tárnokmesteri és kamaraelnöki méltóságokra kiket tartana alkalmasaknak. 15 15 Ugyanezt a megjegyzést már korábban, az inszurrekció föloszlatására vonatkozó leiratokról mondott véleményében ig megtette, ahol azonban határozottabban állította, hogy az ellenség gyors előnyomulása következtében nem lehetett mást tenni. Iratok, II. 463. 1.
