Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

szerint készült magyar közjogot latin és német kiadásban/"' Ez korántsem volt komoly közjogi munka, nem is terjeszkedett ki a közjog egész területére. Alcíme: „Wer hat Recht? der König von Ungarn oder sein adelicher Unterthan?" is jelezte irányát. Négy első része a magyar nemesség eredetével és jogaival foglalkozott, az ötödik ezt a címet viselte: „Ob ein König diese Freyheiten und Vorrechte des Adels, ohne die Gesetze zu kränken und zu schmälern, aufheben könne, oder des-allgemeinen Bestens wegen, gar aufheben müsse", A végeredmény természetesen az, hogy az igazi szabadság az alattvalók általános biztonsága, aki tehát annak terheihez nem járul hozzá, hanem csak saját érdekét nézi — értsd a magyar nemest — azt rabszolgának tekinti." Az uralkodó akarata korlátlan lévén, az alattvalónak engedelmeskedni kell, ha a király kötelességből elrendel valamit; az ő feladata, hogy mindazt, ami az országra káros, elsöpörje, — ami hasznára, javára, becsületére és dicsőségére válik, azt elrendelje. Ezt az eredményt azzal teszi hatásosabbá, hogy a könyv előszavában — megemlékezve üldöztetéséről — patetikus szavakkal hangoztatja hűségét hazájához, amelyért szükség esetén utolsó csepp vérét is hajlandó föláldozni.^** E fellengző szavakat azonban minduntalan lerontja a magyarságot piszkoló kifakadásaival. A magyar történetírásról azt mondja, hogy az tele van a legbutább mesékkel, amelyek semmi hitelt sem érdemelnek." A fegyveres ellenállás jogáról nem is akar beszélni, olyan istentelennek, igazságtalannak és gyalázatosnak tartja, hogy volt nép, amely megengedhetőnek tartotta, hogy királyainak vérét ontsa.'^^ A török korról azt állítja, hogy a magyarok több mint " Franciscus Rudolphus Groseing: lus publicum Hungáriáé, unica complexum dissertatione. (Halae, 1786.) és Franz Rudolph von Grossing ehemaligen Hofsecretairs unter der Kaiserin Königin Maria Theresia: Ungarisches allgemeines Staats- und Regimentsrecht. Aus dem Lateinischen übersezt von einem Freunde dessen, was Recht ist. (1786.) Német kiadás, 295. 1. U. Ott, 296. 1. U. Ott, 6. 1. " „... voll von dümmsten Fabeln ist und gar keinen Glauben verdient." U. Ott, 20. 1. „Werbözius nennt ihn ein Vorrecht, aber ich würdige es nicht einmal des Namens eines Vorurtheils, so gottlos, so ungerecht, sO' schimpflich ist es. Es mag in jene Finsternisse der Ungerechtigkeit, aus welchen es hervorge-