Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

lyen mély szimbolikus jelentőségük van és a társas életben milyen fontos szabályozó szerepet játszanak. Azt hitte, hogy alkotmányokat és nemzeti jelleget is úgy meg lehet szüntetni, mint az udvari élet ünnepségeit, ceremóniáit és díszruháit. Ezekben a vonásokban uralma lényegesen eltér más fölvilágosult uralkodókétől. Nála a fölvilágosodás eszméinek nem volt semmi féke. Rá az aufklaristák másodlagos termékei, propagandairatok ós pamfletek sem voltak hatás nélkül ós őt is elíöltötte az a gyűlölködő szenvedély, amely ezekből áradt. Ámultat és a meglevőt megvetette e a saját képére akart új világot építeni; minden alattvalójának csak szenvedő, vagy legfeljebb szolgai boldogulást szánt.^^ II. Józsefnek ez a gondolatvilága a végletekig kiélezte az ellentétet az uralkodó és a nemzet közt. A helyzetet Breteuil francia követ egy jelentése jellemzi, még 1778-ból, amikor II. József csak trónörökös volt. „A császár csak keserű gőgöt és féltékenységet érez — írta a követ — a nemzet iránt, amelyen uralkodni fog és mentől nagyobb mértékben képes az teljesíteni a tőle megkövetelt szolgálatokat ós áldozatokat, annál A belgákkal széniben foganatosított erőszakos rendszabályait pl. úgy okolta meg, hogy „das Sittenverderbniss und die Unwissenheit waten in Belgien beim Volke wie beim Clerus so gross und machten so schreckliche Portschritte, dass der Kaiser sieh zum Wohl seiner Unterthanen genöthigt sehe, diesen liebeln zu steuern." Brunner: Die Mysterien der Aufklärung in Österreich, 484. 1. — Egyik legnagyobb port felvert rendelkezése az volt, amellyel, állítólag a papoknak a temetések körül elkövetett zsarolásai miatt a temetkezés rendjét szabályozta, kimondva, hogy a halottat nem szabad koporsóban eltemetni, hanem a koporsókat az egyházközségek folytatólagosan kölcsönadják a temetésekhez, a halottat azonban zsákban engedjék le nyugvóhelyére és elfölflelés előtt mésszel öntsék le. Ez a rendelet olyan felháborodást keltett, hogy fölvilágosult tanácsadói is visszavonását javasolták. A császár ekkor így indokolta ezt a rendeletet: „Da ich sehe und täglich erfahre, dass die Begriffe der lebenden Leute noch so materialistisch sind, dass sie einen unendlichen Preis darauf setzen, dass ihr Körper langsamer faule und länger ein stinkendes Aas bleibe, so ist mir wenig daran gelegen, wie sich die Leute wollen begraben lassen, und werden sie also durchaus erklären, dass nachdem ich die vernünftigen Ursachen, die Nutzbarkeit und Möglichkeit dieser Art Begräbniss gezeigt hatte. Ich keinen Menschen, der nicht davon überzeigt ist, zwingen will, vernünftig zw seyn, und dass also ein Jeder, was die Truhe anbelangt, frey thun kann, was er für seinen todten Körper im Voran? für da.s Angenehmste hält." Brunner id. mu, 414. 1.