Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

elterjeszteni, helyességéről a királynőt meggyőzni és ezzel nem­csak a magyar gazdasági életet a legkedvezőtlenebbül befolyá­solni, hanem még új hadjáratot is indítani az udvarban a ma­gyar közigazgatás és alkotmányosság ellen. E hangulat és Mária Terézia uralkodásának második felé­ben felülkerekedett irányzat győzelmében nem kis része volt II. József személyiségének és befolyásának sem. Az ő trónra­jutása után ez az irány gátlás nélkül érvényesülhetett. Forduló­pont volt ez, amely a fejlődésben törést jelentett. Már nem arról volt szó, hogy a felek: király és rendek megfogalmazzák állás­pontjukat és az elvek körül vívják harcukat. Ha eleinte nem is tudták, fog-e II. József országgyűlést tartani, és mennyiben kívánja az alkotmányos formákat mellőzni, a király hajthatat­lan meggyőződése az első pillanattól fogva nyílegyenesen tört célja felé, ez pedig az volt, hogy minden akadályt félrelökve, alattvalóit korlátlan önkénye szerint boldogítsa az ő megkér­dezésük nélkül, sőt akár akaratuk ellenére is. Ez többet jelen­tett, mint az alkotmányos tanácskozó testületek félretolását. A király bürokratikus kormányszékeinek vezetőitől csak jelen­téseket és indítványokat, nem tanácsokat várt, ez utóbbiakban csak ellenvetést látott."^ Abszolutizmusa Isten kegyelméből való hatalmában gyökerezett, amely egyedül csak neki adta meg a józan belátást népei boldogítására. Montesquieu korában a tör­vényhozó ós a végrehajtó hatalmat egy személyben és egyes­egyedül gyakorolta.^" Az, hogy az emberek közt járt és őket mindennapos aprólékosságaikban az utcán is rendreutasítgatta, mutatja, hogy még a legalsó rendőrbírósági ügykörben is maga járt volna el a, legszívesebben. A józan ész gyakorlása annyira ^ P. Mitrofaöov: Joseph IL (Wien und Leipzig, 1910.) L 275, 1. Ezeket az elveket II. József már 1765-ben kifejtette és azóta azok szoriut is járt el. V. ö. akkori emlékiratát a monarchia kormányzásáról. A. Ritter v. Arneth: Maria Teresia. und Joseph IL III. köt. (Wien, 1868.) 335—361. 1. „Tous ceux, qui n'en loient que des parties, ne peuvent et ne doivent pas m raisonner. Viser au total est le but de chaque ordonnance, toute action étant rapportée au point de vue univereel, que le souverain et les plus afifection­nés serviteurs doivent soul savoi-r et poursuivre", írta a császár a monarchia állapotáról írt emlékiratában. Arneth: Maria Theresia und Joseph IL, III. 360—361. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom