Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

mint a bogáncs. Különösen jellemző gondolkodására az a vád, hogy az udvart a magyarság tartotta vissza attól, hogy alkotínányát megismerjék (dass sie uns zeithero übersehen, von der vollständigen Erkanntnuss ihrer Verfassung abgehalten). Ezzel szemben jól megfontolt politikai szisztéma kidolgozását és követését sürgette. Hogy ezt milyennek kívánta, elárulják azok a pontok, amelyeket irányelvekül kitűzött s amelyek közt azt olvassuk, hogy a „hungarische Gesinnung" visszaszorítására a királyi hivatalnokok előlépését és velük szemben minden kegynyilvánítást az udvar érdekeinek szolgálatától kell függővé tenni, hogy különösen a hivatalvezetőknél kell erre tekintettel lenni, hogy a mágnásokban meg kell érlelni a meggyőződóstr hogy akik az udvart szolgálják, azok, valamint gyermekeik is, mindig számíthatnak az udvar elismerésére és kegyére, hogy országgyűlést nem szabad tartani, ellenben a megyékben meg kell nyerni az alispánokat és az alsó nemességet, hogy a vissza nem csatolt területektől minden magyar állampolgárt távol kell tartani, hogy ezeken a területeken kell előkészíteni az anyaországban kívánt berendezéseket, hogy meg kell akadályozni a kancellária tevékenységét a nemzeti érdekek szolgálatában (die Kanzlei hierunter der Nation nicht favorisiren könne), hogy a nép alsó rétegeit kell az udvarnalí megnyerni, amit különösen a kamarajavaknál lehet megindítani és hogy főképen a király nagyjelentőségű egyházjogi hatalmát és a fiskalitáe intézményét kell felhasználni az alkotmány megváltoztatásának előkészítésére (das Mangelhafte der ganzen Landesverfassung^ abzuändern) .^^ Ezt a gondolkodást látjuk az államtanács más tagjainál is. Blümegen államtanácsos ehhez a gondolatmenethez kapcsolja azt a következtetést, hogy „pro principiis statuiren wäre, dass man in Hungarn dermalen keine Manufakturen aufkommen lasse", mert az örökös tartományokban az ipar nagy veszedelembe kerülne és elvesztené versenyképességét. Féltette az osztrák ipart a magyarországi megélhetés olcsóságától és azért kimondta a lesújtó ítéletet: „Hungarn hat an seinen productis naturae schon genug."" " St. R. 1903/1761. Szövegét Erober Győző közölte. (Századok, 1935.) 663. I. " St. R. 1903/1761. V. ö. Embernél, Századok, 1936. 257. 1.