Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

KIÉLEZŐDÉS A FÖLSZABADULÁS UTÁN. 59 tenyésztésünket is föláldozta Bécs olcsó húsellátása érdekének^ — éppen az aulikus érzelmű nyugati részek katolikus uraiból váltott ki erős ellenhatást, amelynek legélesebb szellemi kifejezője Zrínyi Miklós a költő volt. A vasvári béke, a pozsonyi vórtörvéayszék, Ampringen guberniuma igazolták a nagy hadvezér aggodalmait. A fölszabadító hadjárat megindulásával mégis megváltozott a hangulat; Thököly magára maradt, kurucai a felmentő császári sereghez csatlakoztak. A fölmentés után azonban KoUonits Lipót gróf győri püspökkel, egy honfiúsított cealád sarjával az udvari politika az országban is hatalmas támaszt kapott. Kollonits a forma szerint magyar volt ós mint püspök, alkományos tényező. Az ő nevéhez fűződik a hírhedt jelszó, hogy a magyarok nyughatatlan vérét idegen elemek betelepítésével kell mérsékelni. Udvari és országos bizottságok tárgyalták javaslatait. Mialatt neoacqustica commissio a fölszabadult területek földjét juttatta nagyrészt idegen származású urak kezére, Kollonits telepítési programmja az ősi magyar alföldet akarta idegen parasztok kezére játszani és az idegenek százainak honosítása szerzett az uralkodónak többséget a felső táblán. A visszahatás azonban nem ezen a síkon tört ki, azt az elviselhetetlen adóteher fölötti elkeseredés váltotta ki a szegénységből. A falu népe a katonai végrehajtás borzalmai elől éppúgy falustól futott az erdőkbe és nádasokba, mint egykor a török földesurak telhetetlen kapzsisága elől. Általános volt a meggyőződós, hogy Kollonits tényleg mondta a néki tulajdonított szavakat, hogy az országot először is szegénnyé, azután katolikussá ós végre németté teszi. A Rákóczi-fölkelés évekig húzódó elkeseredett küzdelmei után a szatmári béke hozott végre enyhülést. III. Károly király volt I. Ferdinánd óta az első uralkodó, aki nem ellenségnek tekintette a magyarságot. Ebben kétségtelenül közrejátszott az általános politikai helyzet megváltozása is. I. Lipót a török kiűzése után csak egy komoly politikai ellenféllel állott szemben: XIV. Lajossal. III. Károly még mint a diadalmas Habsburg-politika tényezője került a spanyol trónra, ezt azonban, ' 0. V. Peez: Die Landesverleger-Compagnie zu Wien. (Wien, 1918.) és Takáts Sándor: Marhákereskedésünk a keleti kompánia kezében. (M. Gazdaságtörténeti Szemle, 1900.) 479. 1.