Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az ütközőpont

ból magyarázta. Inkább tűrte az igazságszolgáltatás csődjét, csakhogy az országos nagybírák hatalmát visszanyesse.^ A pénzügyeket egészen a felségjogok körébe tartozónak tekintette, s nemcsak a királyi jövedelmeket: adókat és vámokat kezelte önkényesen, hanem ezzel kapcsolatban a gazdasági életet, főkép a külső forgalmat: a kivitelt és behozatalt, a fiskalitás segítségével pedig a birtokpolitikát is idegen érdekek szolgálatába állította. De ez nem irányult a rendiség rendszere, csak a rendek politikai hatalma ellen. A rendi hatalom II. Ferdinánd koráig az osztrák tartományokban is tovább élt, csak II. Ferdinánd törte meg, ámbár még ő is látszatra elég jogot hagyott meg a rendeknek. Magyarországon azonban az udvar éppen ezzel a rendek ellen kiélezett törekvéssel adott alapot arra, hogy a rendiség, amelynek kezéből kiesett a középponti irányítás, kiépítse hatalmát a megyékben, először csak az igazságszolgáltatás és a közigazgatás, majd a politika terén is. Az udvar azonban — a bürokratizált kancelláriától és kamarától eltekintve — tulajdonképen új intézmények nélkül mégis új kormányzati módszert teremtett, amely nemcsak az alkotmányos szokásokba ütközött, hanem felfogásában és érzésében határozottan magyarellenes volt. Bizalmatlanság a magyarsággal szemben, idegenek alkalmazása a központi hatóságok tisztségeiben és főkép a katonai kormányzatban, a kamara szembefordulása a magyar birtokosokkal, hogy vagyonukat elkoboztassa, mély szakadékot ástak a két fél közé. Ismételt összetűzések után I. Lipót korában kerültek élesebben szembe az ellenfelek. A hatalmi helyzet akkor határozottan az abszolutizmusnak kedvezett. A vesztfáliai béke után az udvar már nem kényszerült arra, hogy a nemzet érzékenységét kímélje s a bécsi politka vezetői, a török erejének hanyatlására építve, nem az idegen hódító ellen fordultak; XIV. Lajos ellen irányuló politikájukat a sajátos külön magyar törekvések megtörésével akarták alátámasztani. Ez a leplezetlen támadás, amely szélnek eresztette a végvárak magyar hőseit" és állat^ Ii. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549—1551. évi leveleskönyve. (Budapest, 1908.) " Takáts Sándor: Kísérletek a magyar haderő feloszlatására. (Századok, 1904.) 1—24., 114—135., 219—239., 322—343. 1.