Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A korszellem
A RACIONALIZMUS. 37 háború s a nyomukban járó nyomor, az államháztartás romlása, és a parasztság tűrhetetlenül nyomasztó helyzete, sz-ellemiekben pedig főkép a dragonade-ok és a jezsuiták és jansenisták harca mérgesítették el," természetszerűen szélsőségre ós szenvedélyre vezettek, annál is inkább, mert az írók nem annyira gondolatok mélységével, mint azok menetének ós formájának stílusával aratták sikereiket. Ilyen adottságok közt folyt Franciaországban a XVIII. század eszmeharca, amelynek írói mind publicisták, nagy tömeg: tajísára sóvárgók, mind ellenségei a hagyománynak és mindig: polemikus hévvel írnalí.^° Voltaire ós Rousseau esküdt ellenségei egymásnak, homlokegyenest ellentétes temperamentumok, ellentétes elvekkel, de a nagy rombolásban egj^másnak segítő társai.. Voltaire nem nagy gondolkozó, alacsony érzések mozgatják^ ünnepelt, száraz, szarkasztikus ateista, mindenekfölött az egyház ellensége, kiadja a jelszót: „écrasez rinfáme!"; Rousseau mélyérzésű, érzékeny fantaszta, hívő lélek, istenfélő, de hami& premisszából kiindulva, a legveszedelmesebb tételnek, a tennészethez való visszatérésnek buzgó apostola. Az egyik fenn akarja tartani í) fennálló társadalmi rendet, de lerombolja legfőbb pillérét, a vallást; a másik fenntartaná a vallásosságot, de az ember szabadságáért el akarja pusztítani a „természetellenes" társadalmi rendet és évezredes kultúráját.^^ A francia „esprit" felületes elbizakodottsággal diktálta aa emberekre világboldogító elveit. Meg akarta reformálni az egész világot. Boldoggá okarta tenni s ennek érdekében el akarta szakítani a múlttól, amely boldogtalanságának okozója. Bízott az ember eszességében, amely fölismeri a jót s annak megvalósításában nem ismer akadályt, — ós jó szívében, amely meg fogja akadályozni a multakéhoz hasonló visszaélések kifejlődé^ M. Roustan: Les philosophes et la société j/rangaise aii XVIII. siérje. (Lyon—Paris, 1906.) 131—184. 1. *® „Inkább vitatkozók, mint filozófusok" írja róluk Paguet (A XVIII. század, 15. 1.), „soha egyszerre egA'cbct nem képesek .<;zemükkel látni, mint szóban forgó eszméjöket, melynek bebizonyítá?a a céljok, valamint azt az. ellanfelöket, akit teljesen leverni iparkodnak;." (U. ott, 16. 1.) " 0. Ewald: Die französische Aufklärungsphilosophie (München, 19i!4),. különösen 16—22. 1.; Faguet: A XVIII. század. Ford.: Haraszti Gyula; Ch. Autertin: U esprit public au XVIIIe siécie. (Paris, 1873.)
