Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az Új császárság
vező heingulatot lehetne teremteni ós egyben a forgalmat is föllendíteni, ami a harmincad- ós vámjövedelmet is fokozná, ós a pénzügyeknek is javára válnék. De éppen ez a pont volt az, amely nem annyira a császárnak, mint inkább környezetének ellenállásába ütközött. Baldacci államtanácsos abban az értelemben véleményezte a nádor fölterjesztését, hogy a magyar ós az osztrák vámrendszer azonos elveken nyugszik, nem tud róla, hogy Ausztria részéről valami gazdasági nyomás érvényesülne, a kereskedelmi mérleg is Magyarországra kedvező, kiviteli tilalmakat csak parancsoló szükség esetén adnak ki, a fiumei kérdésben pedig jó lesz megvárni a rendek állásfoglalását a király kívánságaival szemben.^^ Két hónappal később a nádor már határozott tervet terjesztett föl az országgyűlés összehívására, minthogy 1805 októberében lejáróban volt a három év, amire az adóemelést ós az újoncok kiegészítését az országgyűlés megszavazta. 1805-re, inkább november elejére, mint a nyári hónapokra ajánlotta az összehívást; a maga részéről szívesebben vette volna, ha az Budára történnék. A tárgyalás rendjére nézve eredeti tervvel állt elő. Nem akarta az országgyűlés hangulatát a hadkiegészítés és az adóemelés kérdéseivel mindjárt a tárgyalások elején elrontani és azért azt javasolta, hogy a király a meghívólevelekben jelentse ki, hogy már 1802-ben megígérte a rendeknek, hogy legközelebb a mult országgyűlésről lemaradt tárgyak megvitatására újabb diétát fog összehívni, s ennek megfelelően a tárgyalás anyagául vegye fel elsősorban a jogi javaslatokat: a bíróságok hatáskörének szabályozását, az árvaügy rendezését, a váltótörvónyszék felállítását, a kereskedelmi törvénykönyv tervezetét stb. Minthogy egyáltalán nem remélte, hogy a hadkiegészítés kötelezettségét a rendek állandóan átvegyék, azt javasolta, hogy elégedjék meg a király a mult oi^zággyűlósen megszavazott kiegészítési rendnek a következő országgyűlésig történő meghosszabbításával, ami többszöri ismétlődéssel ugyanolyan helyzetet teremtene, mint amilyen a kontribúciónál fönnáll. így ennél a tárgynál is el lehetne venni a vita élét. A hadkiegészítés és az adóemelés kérdését különben utólagos Iratok I. 669—678. 1.
